Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 7-8. szám - Kontor Enikő, Csávás-Ruzicska Tünde, Szabó Ádám Csaba kerámiái
195 személyes karaktere van az egyes tárgyaknak. Mivel minden ember, aki leül egy asztalhoz, más és más, ezért szinte személyes megszólítás, hogy a tárgy is más egy kicsit minden vendég előtt. – Mert erős a kereslet, sokan gondolhatják úgy, hogy majd ösztönből megoldják a kínálkozó feladatokat, a tűz a kemencében úgyis elvégzi a munka jó részét. Ki lehet-e kerülni a mesterségbeli tudást annak kockázata nélkül, hogy kiderüljön a dilettantizmus? – Szerintem nem. Szakmailag iskolázott szemmel azonnal látható a különb ség, viszont tény, hogy az átlagember nem látja. Őt könnyű megtéveszteni. A piac szempontjából az látszik, hogy nem kell egy kerámia elkészítéséhez feltétlenül egyetemi végzettség, de úgy vélem, az én munkáim egyik fontos értéke éppen az az út, amit hosszú évek alatt végigjártam ahhoz, hogy keramikus-iparművész legyek. Tehát ha valaki erre adja a fejét, számoljon ezzel! – A kerámiáit nemcsak Amerikában használják, hanem például Bécsben, egy újhullámos kávézóban is. Mit gondol, lehet ez hosszabb távon az ön útja? Hogy alaposan válogat, hogy nem vállal tömeges megrendeléseket, hanem keresi, akár külföldön, akár itthon, az exkluzív munkák lehetőségét? – Jó lenne, szeretném is. Csak nagyon nehéz egy alkotónak egy személyben vállalkozónak lenni, menedzsernek lenni, könyvelőnek, marketinges szakembernek, kommunikátornak is lenni. Magam csinálok mindent, javarészt ösztönösen. A vizuális megjelenéssel nincs gond, mert azt tanultam, de az összes többi már korántsem egyszerű. Hogy egy vállalkozás hányféle más szakértelmet igényel, azt mind magamtól kellett megtapasztalnom. Mivel szabadúszóként ebből élek, így aztán néha olyat is elvállalok, amit kénytelen vagyok, hogy a vállalkozást fenn tudjam tartani. – Ahhoz, hogy együtt tudjon gondolkodni a különféle séfekkel, átlagon felüli empatikus képességekre van szüksége. Előfordult-e, hogy egy megrendelővel annyira mást képzeltek, hogy kútba esett a megrendelés? – Sajnos volt ilyen is. Ha így alakul, tényleg nem érdemes erőltetni, senki nem lesz elégedett a végére. Egyszer fordult csak elő, hogy minden józan érv ellenére végig akartam csinálni egy folyamatot, de kudarcba fulladt. Van, amikor már rögtön az elején kiderül, hogy valami nem az én formavilágom. – Egy hazai pincészetnek tervezett olyan edényeket, amelyeken egy venyigeszál a motívum. Más helyütt láttam gyönyörű, falevelet formázó, kézzel épített porcelán mini edényeit. Mi és ki dönti el, hogy mi lesz a felhasznált forma vagy motívum? – A Kristinus Étterem ragaszkodott hozzá, hogy a szőlőmotívum megjelen jen az edényeken. Készítettem néhány prototípust. Bennem is ott motoszkált a félelem, hogy ne legyen közhelyes a megfogalmazás. Valószínű, hogy a 10 év keramikusi rutin, plusz a tanulmányaim eredményezték, hogy bármilyen nagyképűen hangzik is, de már nem tudok nagyon csúnyát létrehozni. Annyit foglalkoztam esztétikával meg tartalommal, hogy már beérett bennem. Viszont tudomásul kell vennem, hogy a megrendelővel együtt kell dolgoznom. Olykor
