Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 7-8. szám - Kontor Enikő, Csávás-Ruzicska Tünde, Szabó Ádám Csaba kerámiái
196 tehát kompromisszumot is kell tudnom kötni, mert ha valami nagyon tetszik a megrendelőnek, és ragaszkodik az ötletéhez, akkor azt kell elkészítenem. Voltak olyan prototípusok az edényeim között, amelyek nekem jobban tetszettek, mint amit végül a vevő megrendelt, de beadtam a derekamat, mert tudom, hogy ők fogják használni, az ő védjegyük lesz a tárgy. Szerencsére nem okoz gondot, hogy ilyen helyzetekben egy kicsit visszavegyek magamból. – Csak porcelánnal dolgozik? – Természetesen nem csak a porcelán jöhet szóba. Vannak olyan kőedény masszák, amelyek jól bírják a rendszeres konyhai használatot. Az otthonit is, és az éttermit is. Ezek a masszák tömörre égnek, és ha olyan a formakialakítás meg a design, akkor időtálló, jól működő készlet születhet. – Mi inspirálja a választott formákat? – Ami az edényeim formáit illeti: erről nagyon nehéz szavakba öntve bármit is mondanom. Azt hiszem, egyszerűen a személyiségemből következnek. – Az edénymegrendelések mellett van-e ideje és indíttatása a művészi célú kerámiával foglalkozni? Az itteni irányok mennyiben térnek el attól, amit a funkcionálisban követ? – Bennem van az autonómra való törekvés, mert egy idő után nagyon monotonná tud válni a megrendelésre való termelés. Ilyenkor teljes formai felszabadulásként hat rám a másik terület. Olyan műveket szeretnék létrehozni, amelyben nincs semmiféle kompromisszum, nincs kötöttség, nincs megkötve a képzeletem a funkció miatt, teljesen szabad, és felszabadult lehetek. Nagy szerencsém volt, mert tavaly megkaptam a Kozma Lajos Képzőművészeti Ösztöndíjat, meg tavaly előtt is, és tudtam a művészi kerámiával is foglalkozni. Biztonságot adott anyagilag, hogy legyen időm rá anélkül, hogy a megélhetésünket veszélyeztetném. Elkezdtem egy új irányt, pontosabban egy réginek a folytatását, ami egyébként az edénységgel foglalkozik, az ősedény formával. Nagyon izgalmas, hogy az anyaméhtől kezdve egészen a halottas urnákig, az edény hasznát a benne lévő űr határozza meg. A doktori dolgozatomat is ezzel a témával kapcsolatban fogom írni. Sokat olvasok, és sokat gondolkodom róla, a tömör, a nyitott, a kettős autonómiájú formákról. Készítettem olyan edénysorozatot, amelyek nagyon közel álltak az edénységhez, ettől most egyre inkább eltávolodom, mostanában bizonyos térkonstrukciók és az edény találkozása foglalkoztat. – A funkcionális tárgyak esetében világos, hogy az inspiráció forrása sok tekintetben maga a megrendelő. De mi a helyzet az autonóm kerámiák esetében? – Azt hiszem, ezek ösztönös, experimentális dolgok. Van egy absztrakt belső kép, aminek hatására leülök, és elkezdem megformázni. Általában néhány skicc születik ilyenkor. Gyakran abba is hagyom. Pont az a lényeg benne, hogy hiányzik belőle az előre megtervezettség. Előfordul, hogy elkészítek egy sorozatból tíz skiccet, aztán kissé hátrébb állok és szelektálok. Az egész folyamatban sok az ösztönös, intuitív mozzanat.
