Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 7-8. szám - ***: Fatüzes keramikusok (Kriskó János beszélget Szabó Ádám Csabával, Csávás-Ruzicska Tündével és Kontor Enikővel)
175 – Olyan már akadt, akivel kevésbé sikerült megérteni egymást, mint sze rettem volna. Olyan is volt, aki világosan érzékeltette, hogy nem akar közösen belemerülni a dologba, csak le akarja venni a polcról a kész tányért, mint eddig, erre van kapacitása. Az is lehet működőképes, ha bejön a műtermembe, meglát valamit, ami megtetszik neki, és abból rendel. Ebben az esetben sem kell feltétlenül egymásra hangolódnunk, és persze kevésbé érdekes, mint amikor valóban együtt találjuk ki a szett minden egyes darabját. Nekem többnyire olyan megrendelőim voltak eddig, akiket őszintén érdekelt a folyamat, kijöttek a műterembe, személyesen is kipróbálták, hogyan is születik meg egy-egy edény. És magam is be szoktam járni azokba a konyhákba, ahol az edényeimet használják, hogy élesben is megtapasztaljam a használhatóságukat, a hibáikat és erényeiket. – Hogyan viszonyul önökhöz a keramikus szakma? Extrém, külön utas társaságként kezelik önöket, vagy teljes polgárjogot nyert az a fajta gondolkodás, amit képviselnek? Mélyen nem látok bele, mit is gondolnak a többiek, de tény, hogy támadásokat még nem tapasztaltam sem én, sem a többiek. Általában jó kapcsolatot ápolunk a szakmán belül másokkal is, de azért főleg egymással. Csávás-Ruzicska Tünde keramikus iparművész – Hogyan lett önből keramikus? – Nyolcéves koromban dőlt el a sorsom. A szüleim beírattak egy kerámia szakkörbe. Az agyag plasztikussága, és az, hogy a kezem nyoma ott maradt rajta, teljesen rabul ejtett. Nyers, zsigeri érzés volt, annyira magával ragadó és jóleső, hogy még ma is libabőrös leszek tőle, ha visszagondolok rá. Elsőre megszerettem. Már viszonylag hamar kijelentettem otthon, hogy művészeti gimnáziumban szeretnék továbbtanulni, és azt is tudtam, hogy keramikus iparművész leszek. A szakkörbe való beiratkozástól kezdve az én pályám nagyon tisztán megmutatkozott. – Nem próbálták lebeszélni? – Próbáltak más irányba terelni, de látták bennem az eltökéltséget, és támogat ták mindvégig a választásomat. Valójában a szüleim azt szerették volna, hogy azt csináljam, ami boldoggá tesz, ez pedig a kerámia volt. – A kezdetekben milyen kerámiáról álmodott? Vagy nem voltak még önálló elképzelései? – Voltak kedvenceim. Élt bennem egy kép, de nem volt erősen behatárolt. Inkább azt tartottam fontosnak, hogy az anyag állandóan ott legyen velem. – Középiskolába a szegedi Tömörkény István Művészeti Szakközépiskolába járt. Volt akkoriban érdemi kerámiaművesség a városban? – Volt. A szegedi Tömörkény István Művészeti Szakközépiskola a budapesti Kisképző után a második művészeti szakképző intézmény volt az országban. Lassan hatvanéves múltra tekint vissza. A Tömörkényben kezdetektől voltak
