Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2020 / 7-8. szám - ***: Fatüzes keramikusok (Kriskó János beszélget Szabó Ádám Csabával, Csávás-Ruzicska Tündével és Kontor Enikővel)

176 gyökerei a kerámiaművességnek. Felvételizni kellett, és én sikeresen teljesítettem a feltételeket. – Volt Szegeden olyan mestere, akire szívesen emlékszik vissza? – Nagyon meghatározó mesterem volt a középiskolában Tuza László. Erő­teljes, ugyanakkor nagyon megosztó személyiség volt. Aki viszont kitartott mel­lette, abból visszavonhatatlanul keramikus lett. – A kapcsolatukat jól jellemzi, hogy amikor Tuza tanár úr nyugdíjba vonult, akkor önt kérte fel utódjának. – Tudomást szerzett róla, hogy végzem a tanár szakot is a mesterdiploma megszerzése mellett. Felhívott, hogy szívesen látna engem a korábbi pozíció­jában, és ez nekem óriási megtiszteltetés volt, olyannyira, hogy gondolkodás nélkül el is vállaltam az állást. – A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, akár az alap-, akár a mesterképzés során, voltak hasonlóan meghatározó tanáregyéniségek? – A MOME-n Kádasi Éva és Fusz György, Bokor Zsuzsa, Nemoda Attila, Kemény Péter és Néma Júlia voltak a mestereim. Emellett sokat tanultunk egy­mástól is a csoportban, az évfolyamon. Az egyetemi évek nagyon meghatározóak a szemléletformálásban. – Ami miatt itt most együtt ülünk, az ezer szállal kötődik Néma Júlia személyéhez és tevékenységéhez. Kijelenthető, hogy Néma Júlia volt az, aki önt és társait, Kontor Enikőt és Szabó Ádámot bevezette a fatüzes kerámiaégetés tudnivalóiba? – Néma Júlia nagyon meghatározó alkotó, őt is a mestereim egyikének tekin ­tem, de a fatüzeléses technológiával Kádasi Éva és Kemény Péter ismertetett meg először. Ezért inkább hajlok arra, hogy azt mondjam: ők így együtt szab­ták meg az utamat. És mindenképpen kiemelném még Geszler Máriát is, aki itt, a Nemzetközi Kerámia Stúdióban osztotta meg velünk az általa külföldön megtapasztalt nemzetközi irányzatok ismeretanyagát. – Hogyan jutott el a természeti formákra erősen támaszkodó, fatűzön égetett kézműves kerámiáig? – Személyes utat jártam végig. A művészeti szakközépiskolában, ahol az alapo ­kat szereztem, Tuza tanár úr is nagyon természetközeli formavilágban gondolko­dott. Az egyetemen pedig megismertük minden mesterünknek a saját univerzu­mát. A cél mindenki számára nyilvánvalóan az, hogy az egyetem után kinek-kinek kialakuljon a saját karaktere, amely támaszkodik a képzés során befogadott sok­sok ingerre, a mások látásmódjára is. Amikor ezek a hatások összeérnek, azt jelen­ti, hogy a hatásokat feldolgoztam, majd „elhagytam”, és egy saját formanyelvet próbálok keresni. Az lesz a saját utam. Nem állítom, hogy a munkám kiteljesedett és teljes egészében kiérlelt, de saját hangon szólalok meg a kerámiáimban. 35 éves vagyok, és mindössze 10 éve tekinthetem magam keramikus iparművésznek, de ahová ezalatt az idő alatt eljutottam, azt sajátomnak tekintem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom