Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 7-8. szám - ***: Fatüzes keramikusok (Kriskó János beszélget Szabó Ádám Csabával, Csávás-Ruzicska Tündével és Kontor Enikővel)
171 hamut tudatosan hordjuk fel plusz mázként a tárgy felületére, használhatjuk továbbá a hamut mázak alapanyagaként, különféle földpátokkal keverve, amelyek nagyrészt magyarországi lelőhelyekről származnak, ismerős a színviláguk. Legtöbbször azt az agyagot használom a munkáimhoz, amit a kecskeméti INTERKERÁM gyárt. Nagyon sok múlik az agyag minőségén, és ez kipróbáltan jó alapanyag. – Milyen a jó agyag? – Ez attól is függ, hogy ki milyen habitussal dolgozik. Ha valaki a finom, nőies vonalakat kedveli – gondoljon például Ruzicska Tünde munkáira –, az ő számára a porcelán, vagy valami más, finomszerkezetű alapanyag szükséges. Az én tárgyaim jóval rusztikusabbak, sok gesztusszerű elemet használok, ehhez az az ideális, ha valami rusztikusabb anyaggal dolgozom. Amikor beleütök, megnyújtom, torzítom az anyagot, a belső, nagyobb szemcsék érdekes felületi játékokat eredményeznek, szépen kirajzolják azt a gesztust, amit belevittem a tárgyba. Számomra tehát ezek az ideálisabb anyagok. Természetesen erősen tárgyfüggő is a döntés, fontos, hogy éppen milyen tárgyat készítek, vagy miről gondolkodom. – A magas tüzű égetést ön is a funkcionális tárgyakon próbálta ki, vagy az autonóm kerámiái is ezzel az eljárással készülnek? – Mindkét területen egyforma hatásossággal működik az eljárás. Nálam nincs is éles határ, mi több, sokszor átfedés is tapasztalható a két terület között. Előfordul, hogy a csúcsgasztronómiában a séfek kifejezetten műtárgyakra tálalnak, amiket kölcsönkérnek tőlem egy-egy projekthez. – És nem fájdul bele a szíve, hogy mire használják a műtárgyait? – Nem szoktam problémázni ezen. Számomra pont olyan értékes akár egy teáscsésze is, mint egy kétméteres kerámiaszobor. Egy tárgy értéke attól függ, hogy éppen rámondjuk-e, hogy műtárgynak tekintjük, vagy egyszerű használati tárgyként gondolunk rá. Valójában tehát a saját értékítéletünk függvénye, hogy például a gasztronómiában autonóm műtárgynak vagy használati tárgynak tekintjük-e ugyanazt a kerámiatárgyat. – Mikorra tehető, hogy a hazai gasztronómia felfigyel önökre, keramikusokra? Mekkora volt a piac felhajtóereje, hányan foglalkoznak ma kifejezetten gasztronómiai célú kerámiával? – Volt ennek egy nemzetközileg igen erős felfutása. Itthon Néma Júlia kera mikusművésznek volt az első nagyobb megrendelése az Olimpia étteremben, Takács Lajossal. Ez volt az első alkalom, hogy valaki egy komplett éttermi szettet készített fatüzes kemencében égetett kerámiából. – Nagy visszhangot keltett szakmai körökben? – Kétségtelenül nagy feltűnést keltett. Hamar híre ment vendéglátós körökben is, az igény egyre nőtt. Ugyanakkor hiányoztak azok a csatornák, ahol a gasztronómiai szakemberek és a keramikus iparművészek egymásra
