Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 7-8. szám - ***: Fatüzes keramikusok (Kriskó János beszélget Szabó Ádám Csabával, Csávás-Ruzicska Tündével és Kontor Enikővel)
169 ben nem részesültünk. Nem is nagyon bánom, mert az a szemlélet, amit a középiskolám elültetett bennünk, igen sokat adott hozzá a mostani személyiségemhez. – Érettségi után mégis a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemre jelentkezett. – Egyértelmű volt számomra, hogy oda jelentkezem. Ami nem volt közel sem ennyire egyértelmű, hogy mihez kezdek magammal, ha esetleg mégsem vesznek fel. Végül aztán határozottan kirajzolódott egy másik irány, ami az egyiptológia lett volna. Felvettek a MOME-ra, így nem lett belőlem egyiptológus. – A kezdetektől pontosan tudta, hogy a kerámiában az az irány érdekli majd, amit a mesterképzése során és a doktori eljárás folyamatában kirajzolódni látunk? – Volt egy nagyon meghatározó élményem már az első év végén. Egyik kedves tanáromnak, Néma Júliának, nemzetközi hírű mesterével, Frederick L. Olsennel közösen Pécsett volt egy projektje, amelynek Lángoló szobrok volt a címe. Erre hat egyetemista társammal együtt én is meghívást kaptam. Közel háromhetes program volt, ahol elkészítettünk egy kéttonnás kerámiaplasztikát, felépítettünk egy kemencét, felfűtöttük, és amikor ez elérte a kívánt hőfokot, akkor kinyitottuk a kemencét, hogy láthatóvá váljék mindaz, ami egyébként nem látható az égetés folyamán. A projekt kapcsán ismerkedtem meg közelebbről Fred Olsennel, aki 2010-ben meghívott a stúdiójába, hogy dolgozzam ott, égessek az ő kemencéiben. Bő három hetet töltöttem nála akkor, a sivatag közepén, Kaliforniában. Meghatározó élmény volt, nagyon megfogott, mondhatom úgy is, hogy rabul ejtett a technológia, a fatüzes égetés, illetve a körülötte tapasztalható markáns filozófia, amit aztán az egyetemi munkáim során is igyekeztem következetesen alkalmazni. Ekkor köteleződtem el visszavonhatatlanul az eljárás mellett. – Jól tudom, hogy Frederick Olsen a kecskeméti kerámia stúdióban is épített kemencét? – Három kemence is működik a stúdióban, amelyeket Fred épített. – Mi az Olsen-kemencék különlegessége? – Az Olsen-kemence titka a rendszere. Attól különleges igazán, hogy míg a hagyományos fatüzes kemencék Japánban, Koreában, Kínában, amelyeket akár hetekig is fűthettek egyfolytában, méretüktől függően hihetetlen mennyiségű fát emésztenek fel, addig Fred kemencéi a nagyon hatékony rendszernek és a tökéletes égésnek köszönhetően, viszonylag kevés alapanyagból képesek előállítani a szükséges, kb. 1300 fokos hőmérsékletet. Anyagtakarékosak, nem csak a felhasznált fa mennyisége kevesebb, de a káros anyag kibocsátása is, ami manapság egyáltalán nem mellékes szempont, nagyon is fenntarthatóvá teszi ezt a technológiát. Még ennek tudatában is sokan megkérdőjelezik az Olsen-féle égetési technika létjogosultságát, épp a súlyos környezetterhelést felemlegetve. Valójában, ha az így készült tárgyak használati és esztétikai értékét összevetjük az okozott környezeti károkkal, kijelenthető, hogy elenyésző az okozott kár mértéke. Nyugodtan ki merem mondani, hogy ez az eljárás alapvetően környezettudatos, azon túl, hogy hihetetlenül kényelmessé és kezelhetővé teszi az égetést a keramikus számára is.
