Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 7-8. szám - Hoyk Edit – Kanalas Imre: Kecskemét klímaváltozási kihívásai és alkalmazkodási lehetőségei
158 művelésre eredményesebben alkalmazható talajokat jelentenek. A Homokhátság szárazodása évtizedek óta a süllyedő talajvízszintben követhető nyomon. Az elmúlt mintegy 40 évben a Duna–Tisza közi talajvízszint-süllyedés átlagos értéke 1,5-2 méter volt, ami helyenként a 6-7 méteres talajvízszint-csökkenést is elérte (Hoyk 2006; Iványosi Szabó – Hoyk 2016; Rakonczai – Fehér 2015). A felszín alatti vizek mennyiségének fogyása rávilágít a vízkészlettel való takarékosság kiemelt fontosságára és az öntözéssel kapcsolatos problémákra, ami nem csupán a mezőgazdaságot érinti hátrányosan, hanem a városi zöldfelület-gazdálkodást, a zöld infrastruktúra fenntartását is megnehezíti. Éppen ezért fontos hangsúlyozni azokat a megoldásokat, lehetőségeket, amelyek a vízmegtartásra, a csapadékvíz tárolására koncentrálnak. Forrás: www.levegominoseg.hu 6. ábra: PM10 koncentráció Kecskeméten 2015–2020 A talajtakaró és a növényzet egymással szorosan összefüggő tényezők, meghatározzák egyrészt a tájak természetközeliségének mértékét, másrészt az élhető környezet kialakítását települési környezetben. Ezenfelül befolyásolják a területhasználatot és a felszínborítás változását. Abban az esetben, amennyiben a területhasználat nem felel meg a természeti környezet által biztosított feltételeknek (pl. nem a talajadottságokhoz, klimatikus körülményekhez igazodik a mezőgazdasági termelés), tájhasználati anomáliáról beszélünk (Dóka 2011). Az elmúlt évtizedben a tájhasználati anomáliák száma Kecskemét térségében növekedett. Ennek egyik megnyilvánulása a zöldfelületek visszaszorulása – 2008–2018 között 30,7%-kal csökkent Kecskemét közigazgatási határán belül az önkormányzati tulajdonú zöldfelületek kiterjedése a KSH adatai alapján –, amelynek hátterében elsősorban a város déli ipari körzetének bővülése áll. A zöldfelületek rovására
