Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 7-8. szám - ***: Tanyán élő értelmiségiek (Kriskó János beszélget Balanyi Zoltánnal, Lakó Andrással és Bérces Dórával)
96 – Ezek szerint nem számoltad fel minden korábbi kapcsolatodat. A barátaid hogyan fogadták a döntésedet? – Volt, aki bolondnak tartott, és volt, aki irigyelt azért, hogy volt bátorságom meglépni mindezt. Amikor először kihívtam ide a barátaimat, a legjobb barátnőm körbenézett, és csak annyit jegyzett meg rezignáltan: ez nagyon szép feladat... Voltak, akik úgy fogalmaztak a szűk családi körben, hogy teljesen elment az eszem, de a barátaim nagy része megérti, hogy mit akarok. Azt is világosan látják, hogy túlvállaltam magam. Ezt ma már én is látom. – Egy dolog, hogy mit gondol az egykori baráti köröd a döntésedről. Fontosabb, hogy a te lelki békéd megteremtődött-e az életmódváltással? – Azt gondoltam, hogy az a 20 kilométer, amilyen távolságra a tanya esik Kecskeméttől, nem is olyan sok. 25 perc autóval. De már látom, hogy sok. Érdekesek a lépés lelki következményei is. Nagyon figyelek például az emberi kapcsolataimra, amióta ide kiköltöztem. Az első lépés az volt, hogy átváltottam korlátlan telefonbeszélgetésre, mert rájöttem arra, nagyon fontos, hogy innen is ápoljam, tartsam a kapcsolatokat a számomra fontos emberekkel. Élőben ritkán találkozom a barátaimmal, viszont annál többet beszélgetünk. Amikor idejöttem, volt egy hippis nekibuzdulás bennem: gyertek ki, és majd csináljuk együtt! Azóta ez lényegesen megszelídült, úgy is mondhatom, hogy már nincs, de azért néhanéha kijönnek barátok, időnként én is bemegyek a városba, és találkozunk. Ez akkor lesz igazán menő, hogy ha már fel lesz újítva a tanya, elkészül a vendégház, meg ha ki fog nézni valahogy. Reménykedem benne, hogy egyszer elérjük ezt az állapotot. – Valamiféle biotermesztésben gondolkodsz hosszabb távon? – Csinálom most is. Az állatokat is ilyen szemlélettel tartom, és elég sok min dent termelek. Hivatalosan őstermelő vagyok, ellátom a saját háztartásomat, és piacra is jut belőle. Van egy-két dolog, amiből többet termelek, hogy éppen miből, az évente változik. Van számos olyan zöldségféle, ami megterem a ház körül, de csak a saját szükségleteimet fedezi. Az egyik évben nagyobb mennyiségben termeltem fűszerpaprikát, a következő évben édesburgonyát, több száz kilónyi mennyiségben. Mellette megtermett a paradicsompaprika, az uborka, a tök, a spenót, a borsó és még számtalan zöldségféle. – Képes vagy az életmódod kereskedelmi részét is menedzselni, vagy rábízod valakire az értékesítést? – Nehéz. Jobban szeretem a személyes eladást. Részben elviszik a termést köz vetlenül a háztól, meg a pesti barátaimnak szoktam felvinni, ők bármennyit megvesznek tőlem, mert tudják, hogy garantáltan azt kapják, amit ígértem. Ugyanígy volt az állatokkal is. A disznókat, amiket természetesen táp nélkül neveltem fel, eladtam, és aki evett belőlük, állította, hogy ég és föld a különbség a hentesnél vásárolt tömegáru és az általam tisztességes módon termelt hús között. Azon is nagyon megütköztek a falubeliek, hogy nem adtam tápot a disznóknak. Kaptam a jobbnál jobb tanácsokat: „Táp nélkül nem lesz belőlük semmi, kiszőrösödnek,
