Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 7-8. szám - ***: Tanyán élő értelmiségiek (Kriskó János beszélget Balanyi Zoltánnal, Lakó Andrással és Bérces Dórával)
84 – A feleségedet könnyű volt meggyőzni a tanyára költözésről, vagy ő győzött meg téged? – Nem kellett őt győzködnöm. Úgy gondolom, hogy a köztünk lévő nyilván való összhang már az első percekben meghatározta az udvarlást is. Mindjárt a kapcsolatunk elején olyan kihívás elé állítottam a páromat, hogy megmászattam vele a Zengőt a sárga útvonalon. Az volt az első randevúnk. Gondoltam, ha azt kibírja, akkor ott a helye mellettem. Mondanom sem kell, remekül állta a sarat. Mi először kutyasétáltatás közben találkoztunk. Az, hogy neki is fontosak az állatok és a természet, azonnal szimpatikussá tette. Ezt követően egyre gyakrabban együtt sétáltattuk a kutyáinkat, és utána minden randevúnk és találkozásunk valahol a természetben, az erdő szélén, vadregényes piknikezések keretében történt. A természethez való erős ragaszkodás mindkettőnk számára erős elköteleződés volt. – Amikor eldöntöttétek, hogy tanyát építetek, már mindketten állásban voltatok? – Én már gyakorló építészmérnök voltam Farkas Gábor irodájában. Közel 20 évet dolgoztam vele. A feleségem akkor még főiskolai hallgató volt. 26 éves voltam, ő pedig mindössze 18, amikor összeházasodtunk, nyolc évnyi korkülönbség van közöttünk. Elkezdtük az építkezést. Mivel a feleségem még tanult, magam finanszíroztam a teljes építkezést. Új épületet építettünk, nem egy korábbi tanyát újítottunk fel. – Hogyan választottatok telket? Milyen szempontjaitok voltak? – Kecskeméttől 10 kilométernyire, az 5-ös főút mentén, a Somodi-birtokkal átellenben, a Bujdosó-tanya közelében van a terület, amelyet ajándékba kaptam. A közművek természetesen hiányoztak a telekről. Alapozás után a házat gyorsan felépítettük szerkezetkész állapotra, és a háznak egy részét hamar lakhatóvá tettük. A feleségem időközben végzett a főiskolán, és akkor már az első fiunkkal volt várandós. Tulajdonképpen egy 15 éves, türelemmel, spórolgatással, kitartó munkával teli időszak és folyamatos építkezés gyümölcse, hogy mára teljesen befejeztük a házat. – Amikor hozzákezdtél a tervezéshez, milyen szempontjaid voltak? Minek kellett megfeleljen az épület? – Őszinte leszek: nem sok különleges szempontom volt, hiszen nem voltak kellő ismereteink, különösen nem volt gyakorlatunk a tanyai létezésben. A mai tapasztalatainkkal már egészen biztos, hogy néhány dolgot másként terveznénk. Nagyon sok esetben hiba az, hogy az építtetők nem tudják pontosan elmondani, hogy a ház milyen igényeknek kell majd megfeleljen, mert nincsen tapaszta latuk a tanyai életformáról. Sajnos az építészek többségének sem, és mert nem tudják, mire is kellene egy tanya tervezésénél figyelemmel lenni, a mai modern irányvonalakat ajánlják vagy tanácsolják az építtetőknek. Nem azt állítom, hogy ráerőltetik a saját preferenciáikat az ügyfelekre, csak azt, hogy ezekbe az irányokba terelgetik őket, és ez nem mindig helyes. Én a saját házamon is látom, hogy hiányoztak azok a tapasztalatok a tervezés időszakában, amelyek ma már teljesen
