Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 7-8. szám - ***: Tanyán élő értelmiségiek (Kriskó János beszélget Balanyi Zoltánnal, Lakó Andrással és Bérces Dórával)
82 néhány ismerős munkaerejének igénybevételével oldottuk meg. Meg persze az izsáki romák segítségével, akik a szükséges mennyiségű vályog vetésében segítettek, és segédmunkákra is itt maradtak. Teljes egészében kalákában épült fel a ház, de még így is nagy erőfeszítést kívánt. – Ahhoz, hogy a tanya körüli gazdaságot vezesd, nem elég a szobrászati szaktudás, feltételez használható gazdálkodási ismereteket is. Honnan van neked ilyen? – Ellestem a nagyszülőktől, ösztönből is jön sok minden, és természetesen tanultam is. Ma már tényleg muszáj iskolázódni, rengeteg képzés van, és mindent elvégeztem, amire szükségem volt ahhoz, hogy jogszerűen gazdálkodhassak a saját területemen. Egy idő óta biogazda is vagyok, annak is voltak kötelező képzései. A nagyapámtól sajátítottam el a gépesítés nélküli gazdálkodás fortélyait, de itt szükségem volt gépekre is. Megtanultam megszerelni a traktort, a kaszát, a bálázót. Ez a javarészt saját tapasztalataimra épülő tanulás 5-6 évemet vette igénybe. Ugyanakkor nélkülözhetetlen volt. Sose élveztem annyira a gépszerelést, mint a szobrászatot, nem szeretem azt sem, ha nyakig olajos vagyok, hogy állandóan leverem a kezem, de szükségem van a működőképes gépekre. És a gépészeti ismeretek a szobrászatban is jól jönnek. Egyedül csinálok mindent, arra nincs mód, hogy megfizessek egy segéderőt, a kő pedig nehéz, egyedül nem vagyok képes mozgatni. Kell a gépek segítsége. – Mekkora területen gazdálkodsz? – A tanya körül van 10 hektárnyi területem, teljes egészében ősgyep. Nem nagy, de most, hogy eladtam a rackanyájat, elég. – Miért kellett biogazdálkodóvá válnod, ha nem művelsz földet, vagy nem kertészkedsz? – Mert a gyepen is biogazdálkodást folytatok. A legeltetést is lehet biomódon végezni, úgy is, hogy az ember nem ad el semmit a felnevelt állatok közül. A gyepet is vegyszermentesen kell kezelni, karbantartani. Mindig így csináltam, de most hivatalosan is biogazda lettem. Különösebb invesztícióba nem került, de szerencsére honorálja a magyar állam is, meg az Európai Unió is, így aztán úgy döntöttem, hogy megszerzem a címet. Korábban béreltem plusz területeket is a legeltető állattartáshoz, de számos rossz tapasztalat ért, és végül a rackanyájat eladtam. Hortobágyon egyben megvették az egészet. 12 év tenyésztés után kialakult egy szép állomány, rengeteg munkával, amit természetesen eladáskor nem fizet meg az új tulajdonos, de legalább egyben maradt az állomány. Bár erősen kötődtem hozzájuk, beláttam, hogy az a racionális döntés, ha megszabadulok tőlük. – Mennyire bizonytalanított el, amikor néhány évvel ezelőtt leégett a házad? – Semennyire. Kicsit magam is csodálkoztam, hogy nem küldött padlóra, és nem kezdtem el azon gondolkodni, hogy mi lett volna, ha. Ha idáig eljut az ember, már régen rossz. Annyi feladatot kaptam, naponta 10-15 órában, hogy nem volt időm ezen gondolkodni. Amikor végre bejutottam a házba, csak eldőltem, és azonnal elaludtam. Nem volt lehetőségem a morfondírozásra. Amikor
