Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 7-8. szám - Novák László Ferenc: Zöldség és gyümölcs a Duna–Tisza közi Homok- hátság középső vidékén a XVII–XVIII. században
42 A kora tavaszi zöldségfélék között kiemelkedően fontos a saláta . Nagy mennyiségben termesztették ezt a tavaszi növényt, Nagykőrösön az akolkertekben, de a szőlőhegyeken is. A termesztésének virágkora a XIX. század végére, a XX. század első felére esett. A város konyhájára ezt is rendszeresen beszerezték, mint például 1662-ben, amikor a számadó bíró feljegyzése szerint „Salyatat is hozatta’ dn 2”, majd 1664-ben „Salyátát vetünk dn 2/ II”.19 A saláta is az ebéd nélkülözhetetlen nyers zöldsége. A későbbi évszázadban is rendre vásárolták. Nagykőrös mezőváros létérdeke volt, hogy jobbágy jogállása ellenére megőrizhesse a rendi restauráció során is kiváltságos állapotát, viszonylagos autonómiáját. Ennek érdekében – mint utaltunk is rá – mindent elkövettek, diszkréció módon ajándékoztak, vendégül látták a hivatalos ügyben eljáró magas rangú méltóságokat, de Bécsben a császári udvart is hasonló érdekektől vezérelve keresték fel a magisztrátus megbízottjai.20 A számadó bíró feljegyzése szerint például 1726. április 26-án „Az Urak itt lévén, téjre, téjfelre, Salátára, foghagymára Kolbászra” 55 dénárt költöttek. 21 A földesúrral folytatott birtokper kapcsán a vármegyei hatóság összeíratta a lakosságot, s azok birtokait. A városi tanács a hivatalos kiküldötteket vendéglátásban részesítette, mint az ismeretes 1752. április 11-én: „Midőn a Tettes Nemes Vármegyérűl exmittált Conscriptor Urak itt nállunk Conscripdaltak, Ugyan azon alkalmatossággal Pestrűl hozattam Három Akó Bort f. 18,,-Mondolát -,,36 Salátát -,,35” dénárért.”22 A XVIII. század közepén már más, különös zöldségfélék beszerzésére is alkalom adódott a pesti vásárokban. Például a kőrösi számadó 1766-ban jegyezte fel, hogy „Pestrűl Culinarékat és Zőldségeket hozattam” az írós vaj mellett többek között „Endivia” salátát . 23 A tavaszi zöldségfélék között megtalálható a retek , amelyet szintén termesztettek a helyi cívis lakosok, de más helyekről is hozatta a város, ha a vendéglátás szükségessé tette. Nyersen fogyasztották, hideg élelmiszer mellett, reggelire és vacsorára. A városi számadásokban szerepel például, hogy 1632-ben „Retköt wöttünk” 1 dénárért, majd 1636-ban „Retköt vettünk ide be az hazhoz [ti. a városháza konyhájára]” 2 dénárért, 1709-ben más zöldségfélével és gyümölccsel együtt vették meg a piacon a retket.24 A későbbiek során is vásárolták a retket a piacokon. 19 MNL PML NkV SzK 1661/662. 154. pag.; 1663/64. 252. pag. 20 A diszkréció, ajándékozás bevett szokásnak számított (mai szóhasználattal élve ’lekenyerezés’, protekciószerzés). Valójában török örökségnek is tekinthető, mivel a megszálló török hatalom megkövetelte, igényt tartott az ajándékozásra. A mezőváros érdeke is megkívánta, hogy a XVII. század ötvenes éveiben az újabb vásártartás jogának megszerzése, s a földesurak részéről kezdeményezett „ex usu” – majd később „ex jure” – proporcionális (földesúri birtok kihasítási) perben kedvező elbírálást és támogatást kapjanak a legfelsőbb hatóságoktól és méltóságoktól. A magisztrátus nem sajnálta a természetbeni ajándékokat (borjú, vadmadarak, szalonna, bor stb.). Vö. Novák László Ferenc: Vadállomány, vadászat, vadfogás a Három Városban és Gömörben, Hontban. Agrártörténeti Szemle LVII. 2016. 1–4. szám, 49–106.; Novák László Ferenc: Redempció . A jobbágy megváltakozás két útja. Zounuk. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 21. Szolnok, 9–23. 21 MNL PML NkV SzK 1746/47. Erogationes Variae. 1746. ápr. 26. 22 MNL PML NkV SzK 1751/52. 23 MNL PML NkV SzK 1766/67. 1767. nov. 7.; Az endívia vagy endíviasaláta őshonos Európában, a Kárpát-medencében is. Az őszirózsafélék családjába, a cikóriafélék nemzetségébe tartozik. Vadon is tenyészik, egyévi növényként termesztik. A fejes saláta ízétől kevésbé különbözik, valamivel alacsonyabb kalóriaértéke és magasabb ásványianyag-tartalma van. Foszforból, mészből és vasból tartalmaz jelentősebb mennyiséget. Kissé kesernyés ízű (Wikipédia). 24 MNL PML NkV SzK 1632/33. 122. pag.; SzK 1636/37. 112., 118. pag.; SzK 1709/10. 215. pag.
