Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 7-8. szám - Novák László Ferenc: Zöldség és gyümölcs a Duna–Tisza közi Homok- hátság középső vidékén a XVII–XVIII. században
41 Kapisztat az piaczrol” hoztak be a város konyhájára, „Szunýagÿ Paltul wőttűnk apritani walo Kapisztatt dn 60”, 1646-ban „Fejes Kapiztat wettűnk dn 8” . 10 Kész, savanyított káposztát is vásároltak, mint kiderül 1763-ban, amikor „három akó [mintegy másfél hektónyi] káposztát” Madarasi Juhai Istvántól.11 A hordóban lévő savanyított káposztát – minőségének megőrzése érdekében – letakarva tárolták. Például a számadó Kőrösön 1635-ben „Káposzta takaró ruhájért ” 15 dénárt fizetett, „Item másik Káposzta takaró ruhát vett”, 22 dénárért. 12 A fehér mellett más káposztafélék is fogyasztásra kerültek, mint a vörös káposzta, amelyet zsíron párolva sült hús mellé tálalhatták. Számos adat utal rá. Például a kőrösi tanács konyhájára 1634–1635-ben: „Wörös Kapoztát Bődi Janostul wőttünk dn 28.”, „Wőrős Kapiztat wőttűnk dn 6.”13 Rendszeresen beszerezték a helyi piacokon, így például 1726-ban is: amikor „Almat és Vereskaposztát” vettek a Szent László király napi vásárban.14 A káposztafélék mellett kiemelkedően fontos az uborka , amelynek termesztéséről a későbbi évszázadokban Nagykőrös vált híressé. A városközpont körüli akolkertekben15 és a szőlőhegyeken termesztették a kőrösi gazdák. A XVII. századból ismeretes, a városi tanács rendszeresen vásárolta konyhájára a helyi piacokon. A számos példa közül kiemelhető, hogy 1632-ben „Uborkat wőttűnk dn 2. Uborkat hoztunk ide be dn 3 Ittem dn 3 Uborkatt”, 1636-ban „Wőttűnk Savanitani valo Uborgat Parisnetul ide be az hazhoz dn 6 [...] Hozattunk Savanitani walo uborgat Parisnetul dn 5. Uborgat wőttűnk Sananetu’ dn 5”.16 A vélhetően az uborkasalátának való nyerset s a savanyított uborkát kofáktól, Párisnétól és Szanánétól is megvette a tanács megbízott embere. A város „Konyhajara Ugorkat Tyuktojást” vettek 75 dénárt 1719-ben, 1744-ben pedig „Egy Hordo Ugorkát a’ Tisztek Határok visgálásakor itt lévén” 1 forint és 70 dénár értékben , „Savanyú Uborkát vöttem” július elején, jegyezte fel a második bíró 1752-ben, majd a nyár végén 1755-ben „Te’le’re’ való Uborkát vettem”.17 A húsétel mellé tálalt savanyúság alapanyaga volt a cékla is. Például a piacon vásárolt „Czékla Re’paért” 4 polturát fizetett 1710-ben a számadóbíró.18 10 MNL PML NkV SzK 132/33. 119. pag.; SzK 1646/47. 180. pag. 11 MNL PML NkV SzK 1763/64. 1764. ápr. 10. 12 PML NkV SzK 1635/36. 13 MNL PML NkV 1634/35. 103. pag.; SzK 1635/36. 120. pag. 14 MNL PML NkV SzK 1726/27. 1726. jún. 27. 15 Nagykőrös jellegzetes kétbeltelkű, akolkertes mezőváros volt Ceglédhez hasonlóan (Kecskeméten nem alakult ki ez a településszerkezet). A lakóházas telkek a város központját alkották, amelyet árok (garágya ) és a déli részen a Kürti-ér vett körbe, a kívül eső településrész az akolkertes övezet, amely a gazdasági udvar funkcióját töltötte be. Itt álltak az istállók, színek, ide hordták a szálastakarmányt, de a tágas kertben zöldségtermesztést is folytattak a kőrösi gazdák. Novák László Ferenc: A Három Város néprajza. Studia Folkloristica et Ethnographia 60. DE Néprajzi Tanszék, Debrecen. 2015. 16 MNL PML NkV SzK 1632/33. 116., 122.; SzK 1637/37. 112. pag. 17 MNL PML NkV SzK 1719/20. 32. pag., SzK 1745/46. Az uborka savanyúságot a hivatalos, rangos emberek vendéglátására szolgálták fel. A Rákóczi-szabadságharc után nemcsak a birtokigazolások, de az egyes helységek határának hitelesítésére is sor került, mivel a földbirtokosok perre vitték a dolgot, ezért nézetkülönbségek támadtak. Nagykőrösnek is érvényesíteni kellett határvonalát a szomszédos Lajos és Mizse, Mikebuda pusztákkal. Ennek alkalmával érkeztek a felsőbb hatóság hivatalos emberei, akiket a városi tanács – jól felfogott érdekei által vezéreltetve – vendéglátásban részesített; SzK 1752. júl. 2., 1755. szept. 8. 18 MNL PML NkV SzK 1710/11. 49. pag.
