Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 7-8. szám - Novák László Ferenc: Zöldség és gyümölcs a Duna–Tisza közi Homok- hátság középső vidékén a XVII–XVIII. században
40 köteles termesztvénynek számított a káposzta is. Ismeretes, hogy 1732-ben „Takács János káposzta Dézmának el tagadásáért 1,, forint-büntetés pé nzt fizetett a mezőváros pénztárába”. 2 A számadó bíró feljegyezte 1800. november 9-én, hogy Pesten a vásárban „vettem két Notarius Ur Conventiojába [éves javadalmazás] Káposztát 200 fejet, a’ Város szükségére pedig, mivel a’ nállunk való terméketlensége miatt nem dezmalhattunk 300 fejet [forint] 30,,–”.3 A háztartások – így a város konyhája is – nagy mennyiségben igényelték a káposztát. Meg kell említeni, hogy a városi tanács alkalmazta, fizette a város elöljáróit, a református egyház lelkészét és az iskola igazgatóját, „oskolamesterét”, tanítóit is. Az évi fizetésükben természetbeni járandóság is megillette őket, így a káposzta is. Például 1663-ban Ungvári Gergely lelkipásztor fizetése 150 forint volt, s kapott még 25 fertály búzát, 3 darab kősót, gomolyasajtot, bort, és 150 fej káposztát.4 A város számadó bírója szerint 1668-ban „Tiszteletes Praedikátor Urunk’ s. Nótárius számára vettűnk száz fő kápisztát Uyfalusi Embertűl flr’ 3”.5 Tekintettel arra, hogy a városi tanács részére is nagy mennyiségű káposztára volt szükség (a cívis lakosság megtermelte magának a szőlőskertekben, esetleg a piacon szerezte be), a közeli-távoli vidékről is felvásárolta a magisztrátus. Például 1632-ben Gyömrőről, 1654-ben Mogyoródról, 1660-ban Pestről 1750 fejet, 1661-ben Kókáról 1800 fejet, Ócsáról is sok káposztát hoztak Nagykőrösre. A számadáskönyv tanúsága szerint 1672-ben „Gyojai Predicator Uramtul vettűnk Ket Szaz Tizennhett fő Kaposztát f 4 dn 9 [...]. Kaposztat hozattunk Ocsárul Lacsko István által”. A zöldségtermesztésben hírneves Sárköz volt a fő ellátója a vidékünknek. A kőrösi tanács 1678-ban is onnan szerezte be a szükségletet: „Ő Kovácz János Uramat Kapisztaért kűldvén a’ Sárközben attunk neki 20 Taller Négy Lepert oszporat dn 64/II. NB Viszsza jűtt 1. Tall. 1 Leper es oszpora dn 63.”6 A magisztrátus emberei távoli helyekre is elmentek a beszerzés dolgában. Kecskemét adószedő második bírája feljegyzése szerint 1663-ban „Racz Gergelt Szabatkara kűltek ezer kaposzta latogatnyi es vennnyi attunk” 25 dénárt útiköltségre. 7 A felvásárolt káposzta savanyításra is került. Hordóban, dézsában tárolták.8 1651-ben jegyezte fel a számadó Kőrösön, hogy „Kaposztas egyes fara Abronczot vőtte’ dn 16”, 1743-ban ,, Két Káposztának valo hordot vettem f. 2,,27,” 1748-ban „Vettem Csabán [Piliscsaba] lako emberektül 30. Budai hordokat, mellyek tésznek 262. Akot, akojat ’a Marjon [máriáson] 1. lészen az árak f. 74,,23 1⁄2. Item Káposztának vettem négy uj hordót f. 6,,80”, 1751-ben pedig ,, Egy Káposztás Hordót vőttem Káposztának” 85 dénár értékben. 9 A káposztát felaprítva – a recens adatok szerint legyalulva, de közé rakva fejes káposztát is – sóval, szemes borssal, köménnyel fűszerezve taposták a hordóba és érlelték, savanyították. Erre a fehér káposztát dolgozták fel. Ismeretes Kőrösön, hogy 1632-ben „Feÿer 2 MNL PML NkV SzK 1732/33. 1732/33. szept. 30. 3 MNL PML NkV SzK 1800/01. 1800. nov. 9. 4 NML PL NkV 1663/64. 149. pag. 5 MNL PML NkV SzK 1668/69. 1668. okt. 24. 6 MNL PML NkV 1672/73. 89–90. pag.; SzK 1678/79., 1678. okt. 20. 7 MNL BKML SzK 1663/64. 132. pag. 8 A felaprított vagy gyalult káposztát dézsába rakták, taposták, tömörítették, közé egész fejeket is raktak. Sóval és borssal fűszerezhették. Deszkával lefedték és sróffal leszorítva érlelték, savanyították. 9 PMNL PML NkV SzK 1651/52. 215. pag.; SzK 1743/44. okt. 5.; SzK 1748/49. szept. 25.; SzK 1751. okt. 1. Az „egyesfa” tulajdonképpen a hordó fajtájára, nagyságára, űrtartalmára vonatkozott. Vö. Novák László Ferenc: Szőlészet és borászat, borforgalom Nagykőrösön a 17–18. században. Agrártörténeti Szemle LIII–LIV. 2012–2013. 41–80.
