Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 7-8. szám - Szilágyi Zsolt: Alkalmazkodó mezőváros (A kecskeméti tanyák kialakulásának éghajlattörténeti kontextusa)
23 Kecskeméten a határ jogilag kétféle területből állt: egyfelől a városhoz tartozó földekből, vagyis a város „saját” területéből, amelynek első térképi ábrázolása az 1740-es évekből maradt ránk (3. ábra),60 másfelől a város által bérelt pusztákból. 61 A saját terület kiterjedése körülbelül 380 négyzetkilométert ölelt fel,62 amelynek határhasználata összetett, egymás tól markánsan elkülönülő elemekből állt. A települést (az uralkodó széliránynak megfelelően)63 nyugati, északi és keleti irányból, legyező formában szétterülve szőlőföldek védték 60 A Kecskemét határát ábrázoló, legelső fennmaradt kéziratos térkép keletkezése, szemben a korábbi állásponttal, 1741 és 1745 közé tehető. Korábbra, mint ahogyan az eddig ismert volt. A térképet elsőnek 1961-ben publikálták, nem túl jó minőségben. Ráadásul a kiadványban a forrás keletkezését is meglehetősen tág intervallumba helyezték, a 18. század második felére becsülték (Entz–Genthon– Szappanos 1961: 40–41.). A gyenge reprodukció és a keletkezés körüli bizonytalanság együtt azt eredményezték, hogy a kutatók teljesen mellőzték a térképet. Érthetően jobb és megbízhatóbb forrásnak gondolták az első katonai felmérés térképanyagát, így „feledésbe” merült. Ebben az is szerepet játszhatott, hogy a levéltári nyilvántartásban is mindössze úgy szerepel az anyag, mint egy 18. századi (!) festett térkép, amely a város körüli szőlőket ábrázolja (MNL BKML, XV-1-a, Kecskemét város térképgyűjteményének mutatósegédlete). Teljesen nyilvánvaló, hogy a térkép kiemelkedő forrásértékével sem a levéltári rendezéskor, sem pedig a forrás publikálásakor nem voltak tisztában. Csak a térkép részletes vizsgálatakor, jelen kutatás alkalmával derült fény arra, hogy az, egybevetve az első katonai felmérés anyagával, megdöbbentően pontos. 1) A legelők ábrázolása precízen illeszkedik a korabeli terepviszonyokhoz. 2) A szőlőföldek elhelyezkedése és kiterjedése szintén nagyfokú egyezést mutat a katonai felméréssel, a közök is jól kivehetők. 3) Az utak vonalvezetése hasonlóan jó megfelelést mutat. 4) A környező puszták lokalizálása, egymáshoz viszonyított helyzete a valóságnak megfelelő. 5) A város ábrázolt külterületének határvonala, hibátlanul tájolt, a poligon sarokpontjai (kisebb torzítással) kivétel nélkül hozzáilleszthetők a katonai felmérésen feltüntetett tereptárgyakhoz. Ezek együttesen azt bizonyítják, hogy a térképet terepbejárási tapasztalatokra építve, mérnöki gonddal szerkesztették, amelynek hitelességéhez ezek után aligha fér kétség. Ugyanakkor az anyag egykori fontosságára utal még a gondos, művészi módon kivitelezett festés is. Visszatérve a keletkezés idejének meghatározásához: amikor a térképet digitalizálták a közelmúltban, ismét megpróbálták keltezni, ezúttal 1770-re datálták. Ezzel szemben bizonyítható, hogy a térkép legalább 40 évvel korábbi, mint az első katonai felmérés, és legalább 25 évvel régebbi, mint ahogyan azt legutóbb gondolták. Erre a térkép két felirata utal. Ha megfigyeljük, minden szomszédos település és puszta neve mellett szerepel vagy a rangja (oppidum), vagy a tulajdonosa (melyik „terület” váltotta meg), vagy, ha ezek egyike sincs feltüntetve, akkor az arra utal, hogy maga Kecskemét bérelte. Nos, Bene puszta esetében az szerepel, hogy jász tulajdonban, Jakabszállás puszta esetében pedig, hogy kun tulajdonban volt. Kerekegyházánál nincs külön felirat. Bene 1741-ben került Jászberényhez. Jakabszállás fele és Kerekegyháza fele ugyanebben az évben került a kun községek használatába, csakhogy amíg az előbbinek az a része volt határos Kecskeméttel, mely elkerült a várostól, így ezt feltüntették a térképen. Az utóbbi, Kerekegyháza esetében pedig a pusztának ama része érintkezett a várossal, amelyet továbbra is bérelt Kecskemét, így ott külön felirat nem szerepel. Mivel Kerekegyháza másik fele is megváltásra került 1745-ben, így adódik, hogy a térkép valamikor 1741 és 1745 között keletkezhetett, vagy legalábbis a nevezett időszakban fennálló viszonyokat tükrözi. MNL BKML, XV-1-a-1, 43. téka, 0005. térkép vö. Hornyik 1927 [1882]: 64–66. Itt mondok köszönetet Gulyás László Szabolcsnak a térképi feliratok értelmezésében nyújtott segítségéért. 61 Hornyik 1927 [1882]: 51–66.; Kocsis 2002: 190–195. 62 A számításokat az első katonai térkép georeferált változatán végeztem. Ehhez a város saját külterületéről fennmaradt első kéziratos térképen ábrázolt határjelölő pontokat egyenként rögzítettem a katonai térképen, s az így lehatárolt rész területét szoftveres úton határoztam meg. Forrás: EKF 2004; MNL BKML, XV-1-a-1, 43. téka, 0005. térkép. A számításokhoz a MTTO 2020 adatbázis beépített távolság- és területmérő szoftverét alkalmaztam. A többször megismételt mérés alapján Kecskemét (saját) területe az 1740-es években nagyjából 380 négyzetkilométert ölelt fel, amely megközelítőleg 66 ezer katasztrális holdnak felelt meg, vagyis a két világháború közötti város jól ismert területének még csak a 40 százalékát tette ki. 63 Hegyfoky 1894: 119. vö. Bacsó–Kakas–Takács 1953: 56.
