Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 7-8. szám - Szilágyi Zsolt: Alkalmazkodó mezőváros (A kecskeméti tanyák kialakulásának éghajlattörténeti kontextusa)
22 Határhasználat a 18. század közepén A parlagoló földművelés az évszázadok során messzemenőkig alkalmazkodott az alföldi környezethez, ezért minden elemében olyan jól működő rendszernek tekinthető, amely az adott körülmények között (vízjárta vagy szélfútta homokvidékeken is) kimondottan racionális, legkevésbé sem elmaradott módja volt a határhasználatnak.55 Kecskeméten és a város közvetlen környezetében minden adott volt ahhoz, hogy a rendszer hosszú időn keresztül működhessen. Először is a Duna–Tisza közén már a 13. századtól kezdve eltérő intenzitással zajlott a pusztásodás . 56 A folyamat végén, a 17. század elejére Kecskemét kör nyékén „végeláthatatlan” puszták terültek el, amelyek közül jó néhányat bérelt a város.57 Másodszor, gyökeresen megváltozott az Alföld geopolitikai helyzete a török korban, ekkor elsődlegessé vált a város számára a „khász rang” fenntartása, mely kiváltságot a rendszeres adófizetéssel tudta biztosítani.58 Harmadszor, az éghajlatváltozás: a 16–17. században hűvösebbé és csapadékosabbá váló időjárás59 kedvező volt a jobb minőségű, gyorsabban regenerálódó, kiterjedt gyeplegelők kialakulásához. Csak néhány folyamat azok közül, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy az akkor még növekvő külföldi kereslet lehetővé tegye a 16–17. században a páratlanul jövedelmező nagyállattartó gazdálkodás kibontakozását Kecskeméten; amiben a puszták bérlése és a parlagoló határhasználat játszotta a főszerepet. 55 Uo. 15. 56 Rosta 2014: 267–274., 285–288. 57 Vö. Szilágyi Zs. 2012: 27. 58 Hornyik 1861: 184–206. 59 Rácz L. 2008a: 142–151. 3. ábra. Határhasználat Kecskeméten az 1740-es években Forrás: MNL BKML, XV-1-a-1, 43. téka, 0005. térkép
