Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2020 / 7-8. szám - Fülöp Tamás: Az elveszett édenkert

6

rófa bekövetkeztének és az emberiség teljes pusztulásának az esélyét igyekszik előre jelezni. Az elmúlt évtizedek során a tudósok – a népesedési adatok, a világgazdasági kilátások, a világpolitikai helyzet, a háborús konfliktusok, a járványügyi és ökológiai kérdések megítélése alapján – hol optimista módon visszafelé, hol pesszimista módon előre, többször is állítottak az óra mutatóján. Az óra azonban soha korábban nem volt még az éjfélhez ennyire közeli értékre állítva, mint az idén. És ha az emberiség létezését 24 órában mérjük, akkor e szerint csupán 100 másodpercre vagyunk a világ végétől. Az óra előbbre állítását a Nobel-díjas tudósokból álló szakértői testület elsősorban a bolygón bekövetkező környezeti változásokkal, a globális felmelegedéssel, az üvegházhatású gázok kibocsájtásának mértékével, a tengerszint emelkedésével, a világgazdaság kockázatos kilátásaival, a nemzetközi konfliktusok fenyegetésével, a terrorizmussal, a közösségi média társadalmi befolyásoló szerepének megerősödésével, a cybertérben zajló háborúkkal, a világméretű járványok kockázatával indokolják. Abban, hogy ilyen szélsőséges, visszafordíthatatlan helyzet alakulhatott ki, minden bizonnyal az is szerepet játszott, hogy a természet meghódítását és legyőzését célul kitűző, a mértéktelen fogyasztást és egyéni jólétet előtérbe helyező öntelt civilizációnk – az egyre több tényt felvonultató tudományos eredmények ellenére – sokáig nem akart, nem volt képes tudomást venni arról, hogy az emberi tevékenység által előidézett globális felmelegedés és klímaváltozás nem csupán néhány elkötelezett természetvédő fikciója, de valóban létező és a jövőnket befolyásolni képes, veszélyeket rejtő folyamat. Az utóbbi évtizedekben számos sajnálatos formája látott napvilágot a globális ökológiai katasztrófa ignorálásának. A felelősség elhárításán túl nagyban szerepet játszott ebben, hogy az emberiség figyelmét túlontúl lekötötte a folyamatos technológiai megújulásra alapozott, „fenntartható” gazdasági növekedés illúziója, a nemzetállamok felsőbbrendűségét előtérbe helyező nacionalizmus, a multinacionális nagyvállalatok profitéhsége, a társadalmi konfliktusok elkerülésének és mérséklésének igénye, a nehezen megszerzett politikai és gazdasági hatalom megőrzésének szándéka, az egyéni jólétre és fogyasztásra alapozott világfelfogás globális térnyerése. Ma már nyilvánvalóvá vált, azzal, hogy nem veszünk tudomást a klímaváltozásról és a globális felmelegedésről, vitatjuk vagy tagadjuk a szélsőséges időjárás okait, az ökológiai katasztrófa bekövetkeztének a lehetőségét, csak tovább gyorsítjuk a megkezdődött folyamatot. A világ meghatározó tudósai és elismert szakemberei ezért igyekeznek felhívni a figyelmet arra, hogy az egész emberiségnek, valamennyi országnak, minden felelősen gondolkodó politikai tényezőnek meg kell értenie, a globális léptékű ökológiai problémák megoldására – jóllehet valamennyi apró jó megoldás is a közös ügyet szolgálhatja – egyedi és partikuláris megoldások, illetve a jelenlegi gazdasági és társadalmi modellek között már nem vezetnek eredményre, s a hagyományos természetvédelem eszközei elégtelenek. Ezért minden érintett bevonására alapozva döntő szemléletváltásra és konkrét cselekvésre, jogszabályi változtatásokra van szükség ahhoz, hogy a klímaváltozás folyamata lassítható legyen, és a földi ökoszisztéma összeomlása megállítható legyen. A tömegek ízlésvilágát, életszemléletét és cselekvésmódját jelentős mértékben formáló tudományos-fantasztikus filmek világa azzal, hogy az emberiség jövő-