Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 7-8. szám - Fülöp Tamás: Az elveszett édenkert
5 De a most megélt pillanatok a globális kihívások árnyékában az emberi nem legalapvetőbb lételméleti, filozófiai és etikai kérdéseire irányítják rá a figyelmet. Az édenkert elvesztése „A holocén korszak véget ért, az Édenkert nincs többé” – próbálta felhívni a klímaváltozás veszélyeire, a Föld ökológiai egyensúlyvesztésének következményeire a világ vezető gazdasági hatalmainak figyelmét Sir David Attenborough, minden idők legnevesebb természetfilmese a 49. davosi világgazdasági fórum előestéjén. Az „édenkert” elvesztése a természeti erőforrások kiapadásával, a fajok tömeges méretű kihalásával, a globális környezetszennyezéssel, az éghajlatváltozással együtt annak a teljes egészében még fel sem tárt, meg sem ismert sokszínű, összetett világnak a visszafordíthatatlan eltűnését jelképezi, amely a korábbi évezredek során az emberiség számára kedvező életfeltételeket teremtett. Az „édenkert” által kínált optimális ökológiai és természeti körülmények emberi tevékenység következtében történő pusztulása, elvesztése – miként a bibliai első emberpár bűnbeesés miatti kiűzése a paradicsomból – súlyos és megkerülhetetlen morális kérdésekre irányítja rá a figyelmet. A biodiverzitás eltűnése, a természeti erőforrások kiapadása, a talaj, az erdők pusztulása, a vizek és a légkör szennyezettsége, a fajok tömeges kihalása, a klímaváltozás jelensége mindenképpen arra utal, hogy az emberiség valahol utat tévesztett, önpusztító tevékenysége révén a természettel szemben súlyos hibát vétett, és a teremtett világgal szemben olyan megbocsáthatatlan bűnt követett el, amely most annak előidézője ellen fordulhat. Az „édenkert” eltűnésére, a Föld erőforrásainak kimerülésére, az emberiség fenntarthatatlan életmódjára és túlnépesedésére irányítja rá a figyelmet az a tény, hogy évről évre egyre hamarabb jön el a túlfogyasztás világnapja. 2019-ben ez a dátum július 29-ére esett, vagyis globális szinten az emberiség kevesebb mint 7 hónap alatt elhasználta bolygónk egy évre elegendő, újratermelődő erőforrásait. E naptól kezdődően az emberiség a Föld „hitelét” kezdi el felélni, és az esztendő évről évre egyre csak növekvő hátralévő részében már azokat a javakat fogyasztjuk el, amelyeknek utánpótlása nem biztosított. A kedvezőtlen folyamat gyorsulására utal, hogy a kimutatások szerint 1970-ben még csupán december 23-án érte el az emberiség a túlfogyasztás határát, de az elmúlt ötven év során közel 5 hónappal rövidült meg ez az idő. Az emberi civilizáció fejlődésében rejlő veszélyekre irányítja rá a figyelmet, hogy az Egyesült Államokban működő, atomtudósokból álló tudományos szervezet szakemberei a Végítélet Órájának elnevezett képzeletbeli szerkezet mutatóját 2020 januárjában ismét 20 másodperccel közelebb állították az emberiség végső pusztulásának szimbólumát jelképező éjfélhez. A Végítélet Óráját 1947-ben az atombomba kifejlesztésén dolgozó amerikai tudósok hívták életre, és az eredetileg a Chicagói Egyetem falán lévő szerkezet azt jelképezte, hogy az emberiség a nukleáris fegyverkezési verseny következtében mennyire áll közel egy globális pusztulást eredményező atomháborúhoz. Ma már az óra – az éghajlatváltozás, a környezetszennyezés, a technológiai fejlődés következményeinek kockázataival is kiegészülve – nem csupán egy atomháború, de egy esetleges globális kataszt-
