Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 7-8. szám - Fülöp Tamás: Az elveszett édenkert
4 eredményeztek tájátalakítást, környezetszennyezést és természeti katasztrófákat, majd összeadódva az egész bolygó ökoszisztémájára is komoly hatást idéztek elő. Tudása révén az emberi faj nemcsak benépesítette a bolygót, meghódította a természetet, de a Föld eltartóképességét meghaladó mértékben túlnépesedett, s mindeközben pedig egyre szisztematikusabban elkezdte feltárni, kiaknázni és elfogyasztani a véges mértékben rendelkezésre álló természeti erőforrásokat. A kitermelt, előállított és elfogyasztott javak mennyiségében, a kialakított életkörülmények tekintetében hatalmas különbségek alakultak ki a Föld különböző kontinensei, országai között, ez pedig komoly politikai, társadalmi feszültségeket, világméretű és lokális válságokat, háborúkat eredményezett az utóbbi két évszázadban. A fogyasztásra és gazdasági bővülésre alapozott jóléti államformák széles körű elterjedése mellett hatalmas pusztítást és súlyos természeti károkat okoztak világszerte a totalitárius rendszerek tájátalakító világuralmi törekvései is. Az európai, majd az észak-amerikai politikai-társadalmi berendezkedés, gazdálkodás és értékrend expanziója, az árutermelés, a közlekedés és a kommunikáció világméretű forradalma, a fosszilis energiaforrásokra alapozott indusztrializáció, a nagyhatalmak katonai-hadászati versengése, illetve a multinacionális nagyvállalatok profitorientált tevékenysége globális gazdasági, pénzügyi folyamatokat generált, mindez pedig a természeti erőforrások kimerítéséhez, a természet kizsákmányolásához, a környezetszennyezés soha nem látott mértékű elterjedéséhez vezetett. Egyre több tudós, gondolkodó hívja fel a figyelmet arra, hogy mindeközben nem sikerült megoldást találni a technológiai modernizáció és a gazdasági növekedés kényszerének hosszú távú mellékhatásaira, a „fenntartható fejlődés” és az erőforrások kimerülésének problémáira, a jóléti társadalmak és a demokratikus politikai berendezkedés ellentmondásaira, a fogyasztás kultúrájából és a közösségi média korlátlan elterjedéséből eredő értékválságra, az információs és kommunikációs forradalom egyénekre és közösségekre gyakorolt negatív hatásaira. E folyamatok a 20. század végére, a 21. század elejére az emberiség történelmében egymásra torlódó környezeti, népesedési, gazdasági, társadalmi, katonai, migrációs és morális válságok hullámait indították el. Ha visszatekintünk az emberiség történelmére, a megtett útra és az elért eredményekre, egy nagyon is ellentmondásos kép rajzolódik ki előttünk, hiszen hatalmas és egyedülálló emberi teljesítmények, tudományos és kulturális értékek, egyéni és közösségi sikerek elérése, képviselete és továbbörökítése mellett végigkísérte az emberi civilizáció valamennyi korszakát a rombolás és önpusztítás, a hatalom és gőg, az egyéni haszonszerzés és önzés, a hódítás és terjeszkedés, a felelőtlenség és nemtörődömség, a reményvesztettség és lelki, szellemi nehézkedés dichotómiája. Jelenkorunkban sem önmagában a változás a legnagyobb kihívás, hanem az az egész emberiséget érintő morális dilemma, az az egyént és közösséget érintő etikai felelősség, hogy ez a változás alapjaiban tér el minden korábbi átalakulástól, hiszen annak előidézője nem valamilyen külső körülmény, vagy természeti, geológiai hatás, hanem maga az emberiség létezése és tevékenysége. Földtörténeti léptékkel mérve és csillagászati időben számolva természetesen ez a változás is csupán egy átmenet a folyamatos változások sorában, és ilyen összefüggésben talán az emberiség sorsa maga is csupán egy rövid felvillanás.
