Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 7-8. szám - Fülöp Tamás: Az elveszett édenkert
3 Fülöp Tamás Az elveszett édenkert Antropocén Bolygónk, a Föld több milliárd éves története során az elmúlt évtizedek folyamán egy újabb földtörténeti korszakba lépett. Ezt az új periódust, amely a közel 12 ezer évig tartó holocén kort váltotta fel, a tudományos közvélemény antropocén korszaknak nevezte el. Az antropocén kifejezést az 1980-as években használták mai értelmében először a tudósok, és azt kívánták vele érzékeltetni, hogy a bolygó életében bekövetkezett és bekövetkezendő alapvető változásokat maga a civilizáció és az emberi tevékenység idézte elő. Valóban, a 21. századra az emberiség a Föld ökoszisztémájára olyan jelentős és globális hatást gyakorolt, amely visszafordíthatatlannak tűnő, gyorsuló és kiterjedt változásokat eredményezett a bolygó élővilágában, éghajlatában, az ember és a természet kapcsolatában. A most magunk mögött hagyott geológiai ciklus természeti és klimatikus adottságaival, időjárási viszonyaival, élővilágával hosszú időn keresztül optimális és stabil körülményeket biztosított az emberi civilizáció kialakulása és elterjedése számára. Ez a korszak hozta létre azt a gazdag és egyedülálló természeti, ökológiai környezetet, amelyben otthonára lelt az emberiség, s amelyben képes volt azokat a technológiai, gazdasági és társadalmi eredményeket elérni, szellemi és kulturális javakat előállítani, felhalmozni és továbbadni, amelyek emberi mivoltunk fundamentumai. Az emberi faj, az emberi civilizáció fejlődéstörténete oly alapvető mértékben összekapcsolódott a holocén korszakkal, hogy mi magunk is elhittük, hogy a bennünket körülvevő, számunkra kedvező környezet, a teremtett világ valamennyi természeti csodájával, evolúciós értékével, ökológiai változatosságával kizárólag értünk és nekünk van, és nemcsak öröktől fogva létezik, de örökké fenn is fog maradni. És bár korábban is okoztak az éghajlatváltozások, a természeti katasztrófák és járványok megrázkódtatásokat, visszaeséseket az emberiség múltjában, maga az emberi faj történelme során számtalan alkalommal tanúbizonyságát adta annak, hogy sikeresen képes alkalmazkodni a természeti körülmények változásához, a környezeti kihívásokhoz. Civilizációnk az elmúlt évezredek során a megfelelő életkörülmények kialakítása, az élelmiszer-termelés, a közlekedés, az energiatermelés, az egészségügy, a lakóhelyteremtés terén hatalmas technológiai és elméleti tudást halmozott fel. Az ember az elmúlt évezredek során egyre nagyobb és átfogóbb hatással kezdett lenni környezetére, majd az elmúlt két évszázad során olyan gazdasági és társadalmi változások kezdődtek, amelyek előbb helyi szinten
