Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 1. szám - Kerpics Judit: „A mit külföldi divatlapok adni nem képesek” (A nyugati és a nemzeti divat vetélkedése a Nővilág hasábjain az 1850-es és 1860-as évek fordulóján)
76 kortárs magyar irodalomtörténetet közölt francia nyelven a párizsi Revue Contemporaine irodalmi szemlében.17 A magyar kulturális élet európai közegbe helyezett felpezsdítésének igénye tökéletesen egybevágott Vajda János és a Nővilág programjával, különös tekintettel az ilyenformán körvonalazódó női társadalmi szerepvállalásra. Mégis az ideológiai egyezés és hallatlan népszerűség ellenére 1860-ban Jósika Júlia elvesztette a divatrovatot, majd hamarosan írásai egészen kikoptak a Nővilág ból. A nyílt sajtóvitává sohasem fejlődő publicisztikai vetélkedés másik főszereplője, a fiatal és ambiciózus Bajza Lenke 1858-ban csatlakozott a Nővilág szerkesztőségéhez.18 Ahogyan Jósika Júliának, úgy neki is komoly lépéselőnyt jelentett a családja az irodalmi életben való érvényesüléshez. Bajza József lányaként megfelelő műveltségre tett szert, korán lépett írói pályára, és idővel a 19. század második felének egyik legnépszerűbb, és kétségtelenül a legtöbb könyvet kiadó írónőjévé nőtte ki magát – ha művészi szempontból nem is tartozott a konszenzusosan tehetségesebbnek ítélt szerzők közé.19 Karrierjének gyors felívelésében rendkívüli írói termékenysége mellett fontos szerepet játszott Heckenast Gusztávval kötött házassága, akinek a gondozásában első kötete is megjelent Beszélyek címmel 1858-ban.20 Itt fontos megjegyezni, hogy Heckenast, a Nővilág tulajdonosa, egyben a Jósika házaspár kiadója is volt; egyéb tényezők mellett tehát ez is közrejátszhatott abban, hogy a két szerző és szövegeik versengése végig a felszín alatt húzódott, és egyikük sem vállalt nyílt konfrontációt. A Nővilág biztos talajt és nagy publicitást biztosított az induló szer zőnek, akinek a neve csak később, az írói munkáját szintén odaadóan támogató Beniczky Ferenccel kötött második házasságát követően vált országosan ismertté.21 Bajza Lenke első megjelenése a Nővilág ban az írónő első könyvének kiadásához kap csolódik. Vajda János lelkes beharangozót írt Beszélyek című novelláskötetéről – ezenkívül a lap további hirdetésekkel is igyekezett reklámozni az érkező kiadványt.22 Az ismertető kisebb részben szól Bajza Lenke szövegeiről, Vajda inkább a Gyulai Pál által kirobbantott nőíróvitában való állásfoglalásra használja fel az alkalmat. A novelláknak elsősorban az erkölcsi értékét dicséri, és megengedő kritikával illeti az eredetiség hiányát és a nyelvi megformáltság csorbáit – különös tekintettel arra, hogy elsőkötetes, nagyon fiatal szerzőről van szó.23 Ezt követően Bajza Lenke a Nővilág állandó munkatársa lett. Beszélyeket, később útleírásokat közölt nyugat-európai körútjáról, 1860-tól pedig a divattudósításrovatot is ő jegyezte. D. Szemző Piroska tanulmányából kitűnik, hogy pozícióját 1859 nyarán erősítette meg, amikor Vajda betegsége és vidéki gyógykezelése idejére átvette a Nővilág szerkesztését.24 Ez minden bizonnyal csak rövid ideig tartó, átmeneti megoldás 17 Julie de Jósika „La Littérature Hongroise, Pendant les dix derniè res années” Revue Contemporaine 2. série, tome 17. (1860) 125–147. 18 Török Zsuzsa, „Legtermékenyebb összes női iróink között”, Irodalomtörténet 46 (96) évf. 4. sz. (2015.) 378. 19 Fábri Anna, „A szép, tiltott táj felé”. A magyar írónők története két századforduló között (1795–1905), (Budapest, Kortárs, 1996) 133. 20 Török, „Legtermékenyebb...” 378–379. 21 Uő , uo. 381–382. 22 Uő , uo . 380. 23 Vajda János, „Könyvismertetés. Bajza Lenke beszélyei – Két kötet. – „»Az eskü«, »A különcz«” Nővilág, 2. évf. 26. sz. (1858. június 27.) 408–411. 24 „Hogy a lapot szerkeszteni akarja, az kiviláglik abból, hogy 1859. júl. 24-től átveszi annak szerkesztését. A lap Galambpostá jából megtudják az olvasók, hogy Vajda beteg, és vidéken gyógykezelik;
