Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2020 / 6. szám - Jurij Levitanszkij: Csipkebokor piros ága; A kör szorul (versek; fordította Soproni András)

88

És évről évre mind fájdalmasabb

Törölni sorra régi címeket,

Törölni régi kedves arcokat,

Törölni mind, ki végleg elhagyott,

Törölni sorra egyszer-voltakat,

Sok vissza többé nem térő napot,

Végezni gyászos végelszámolást,

Folytatva egyre, rendületlenül, Akár a lassú visszaszámolást,

Ha vár a puszta, véghetetlen űr,

Míg nincs tovább – és: hála mindenért,

Míg nincs tovább – ég áldjon, itt a rajt,

A legvégsőket is törölve – hét,

A legvégsőket is levonva – hat,

A legvégsőt is elhajítva – öt,

Hátrálni egyre, mérve az időt,

Míg nincs tovább, egy perc, s a láng kitör –

Négy, három, kettő – s felpattan a kör.

Széthullt a kör – nincs többé dac, se vád,

Széthullt a kör – mindenkit áldjon ég,

És látni plánéták hűvös raját,

S külön-külön kimért ellipszisét.

S a puszta űr – szörny-orcáján a gőg – Tündökletes, fenséges és örök.

Jurij Levitanszkij (1922–1996) szovjet orosz költő, műfordító. Harcolt a nagy honvédő háborúban, ekkor kezdett verseket írni és fordítani is. Magyarul számos folyóirat-közlés után önálló kötete is megjelent (Európa, 1997, Rab Zsuzsa fordításai). Magyarból is fordított, különösen Juhász Ferenc és Nagy László verseinek átültetésében jeleskedett.

Soproni András fordítása