Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 6. szám - Veszprémi Szilveszter: Góc; Helyek, ahol öröm vár (versek)
89 Veszprémi Szilveszter Góc Nem emlékszem a kávé ízére, amit az ajtó mögött főztek. Arra emlékszem, hogy először nem ízlett, de aztán itt szoktam rá mégis. Mert Gizi szeretett kávét főzni, két személynek, úgy könnyebb, és végül az enyém lett mindig a másik. Egy hónappal korábban nem ittam kávét, csak bementem beszélgetni, mert haza kell jönni, és be kell menni beszélgetni, úgy szokás. Leültem az első boxba, amikor megjött a főnök, és Gizi nem mondott semmit. Egy cetli került az ajtóra, vastag celluxszal, kék filccel, mintha csak úgy ki lehetne írni, hogy már sosem iszom itt kávét, és te sem, és egyáltalán senki. Elszívok egy cigit, az ajtónak dőlve, mert már lehet. A dohányzóból nem maradt semmi, Gizi a varrodában dolgozik, a tanult szakmájában, és az öt méter már nem kötelező. Azt hittem, majd az első slukk meghozza a kávé ízét is. Beszélnünk kellene. Beülni az első boxba, és megbeszélni, hogy milyen volt itt a kávé, aztán odamenni a pulthoz, nevetni valami teljesen hétköznapin, majd nagy borravalóval otthagyni a sarkot, úgy, hogy tudjuk, elszállítják a bőrfoteleket és a kávégépet, de kaptunk időt elköszönni.
