Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 6. szám - Novák Anikó: Felmutatni a végtelent
26 Novák Anikó Felmutatni a végtelent A bezártságban a tágasság iránti vágy felértékelődik, az olvasó sokkal inkább nyitottá válik a végtelenre. Tolnai Ottó folyton határokat feszegető, határokon áthágó, a végtelent a legkülönbözőbb formákban felmutató opusa kitágítja a teret, lebontja a falakat, így a szoba, ahova hetek óta be vagyunk zárva, átlényegül, olyanná válik, mint a Költő disznózsírból hasábjain szereplő, félig leégett ház nyitott padlása, mely misztikus, végtelen műteremként tűnik elő, ahová a felhők csak úgy begomolyoghatnak. Az így nyert napsütésben és a felhők simogatásában a végtelen megtestesülései után kutatok a Tolnai-szövegekben, nincs nehéz dolgom, hiszen az asszociáció soroknak sosincs végük, az imaginárius múzeum labirintusszerű féregnyúlványaival végtelenségig duzzasztott, végtelenek a szövegelések, az oldalazások, az ismétlések, a bolyongások, a tapogatások, a részletekre, semmisségekre fókuszáló obszervációk, a mániák, a szerző meghatározó metaforái, mint például a berlini rózsaszín flamingó, a csökmői esővízcsatornák, a rizóma, Barnabás lajtorjája, a pesti partvis, és a sor, ha nem is a végtelenségig, de hosszan folytatható. Nem meglepő, hogy Tolnai a végtelennek is avatott szakértője, aki a földmérő figuránsaként mindig magánál hordja mérőlécét, ahogy arról egy interjúban vall: „Egy figurális, egy naiv figurális festő által megfestett figuránsnak tudom magam. Úgy viszem, úgy kocogok, bukdácsolok árkon-bokron át e súlyos mérőléccel, mint Balthus nevezetes Utca -képén az a révült, jóllehet teljesen hétköz napi, jóllehet abszolút nyugodtan, pontosan lépkedő figura, a baguette-tel. [...] Igen, én is úgy viszem a figuráns mérőlécet, mint ahogy a balthusi figura a baguette-et, maga elé emelve...”1 Bár a mérőlécnek is a gyermekkorban, az apa boltjában találjuk meg a forrását, mégis a festményen látható baguette-hez hasonlóan számtalan hétköznapi és különleges tárgy is betöltheti a mérőón szerepét. Jégzsinór, ruhaszárító kötél, hajókötél, Dobó Tihamér vonalai, partvis, létra... A lényeg, hogy legyen mibe kapaszkodni, legyen, ami az ég felé tör, ami összeköti a fentet és a lentet, az ittet és a végtelent. Mekkora a végtelen? Az egyik Tolnai-alakmás, Jonathán a Vonaton negyedik, (Hárfakoncert) alcímű litterulájában fejti ki erre vonatkozó elméletét. Szerinte 1 Tolnai Ottó: Az interjú mint olyan (II. rész) . https://litera.hu/magazin/interju/tolnai-otto-azinterjumint-olyan-ii-resz.html
