Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 6. szám - Tolnai Ottó: A tavasz hírnöke
3 Tolnai Ottó A tavasz hírnöke 1 Behúzódom a buszmegállóba. Mert szállingózni kezdett a hó. És nincs semmi a fejemen. Otthon felejtettem a kalapom. Pedig szeretem. És különben is szellőztetni kellene olykor. Nem a fejemet. A kalapom. És éppen ilyen ítéletidőben. Igen, éppen ilyen ítéletidőben kellene sétáltatnom nyúlszőr kalapomat. Mert a múltkor valami vékony, pókhálószerű fonalkákat vettem észre rajta. Azt hittem, pók hintázott át a folyosó fogasa felett, ám ahogy le akartam söpörni, kitűnt, a molyok szövedéke. Miközben letisztítottam a semmis pöszmetet, apró, lyuksze rű rágások nyomait fedeztem fel rajta. Szinte hallani véltem, ahogy a moly eszi, abrakolja a finom nyúlszőrt. Különös, amikor a fejemen van, miért nem hallom vad abrakolásukat. Földbe gyökerezett a lábam. Mert hát az igazság az, hogy valamiféleképpen kedvelem a molyokat, meg hát munka-, illetve művésztársaimnak is tudom őket egyik, ún. mega-kísérletemben, nevezetesen a giccs gobelinek dekonstrukciójában. A molyok által félig felzabált giccs gobelinek ugyanis egy pillanatban művészeti tárgyakként kezdtek ragyogni nekem. Mozogni, élni. Mert minden igazi műalkotás él. Ez a legfontosabb ismérve. Hogy él. Ha a moly beleesik a giccs gobelinbe, csodálatosan megéled az. Értékes, élő műalkotássá lesz. Az antikváriusok, ószeresek, kupecek, guberálók, zabrálók már tudják, minden gobelin érdekel, amelybe a molyok már belepetéztek, illetve a molyok bármiféle nyoma, mozgása, pusztítása, kisebb-nagyobb telepei észlelhetők bennük. A moly, mint a rózsatetű a rózsa rózsaszínét, átveszi a fonál, a motívum színét. Láttam már gobelint, amelyben nincs is már fonál, egyetlen egy szál sincs, jóllehet a csokor, a zsánerjelenet akárha érintetlen volna, csak éppen nem a fonál tartja a motívumot, a csokrot, a zsánerjelenetet, hanem a moly. Közben mintha beszélnének, csevegnének, csak nem mozdulnak. Illetve csak finom tűnél is finomabb fogaik... Ha hosszabban nézed, csak akkor veszed észre, fénye kissé zsírosabb, az egész pedig, mondom, csodálatosan, szinte megdöbbentően élő. Talán egy új 1 A Jelenkor Kiadónál megjelenő, Szeméremékszerek 2. A tanyasi tékából című kötet fejezete Szeretettel köszöntjük Tolnai Ottót, folyóiratunk megbecsült szerzőjét és barátunkat nyolcvanadik születésnapján (A Szerkesztőség )
