Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 5. szám - Kovács Lajos: Másodosztályú történelmünk
59 Kovács Lajos Másodosztályú történelmünk * Az utcában mindenki a Nehéz Bandiékról beszélt. Még mi is úgy csináltunk, mintha a játszótársunk lenne a Bandi, pedig már katona volt. Most is csak Csikónak hívtuk, gyerekként folyton lovazott, a BELSPED udvarba járt hajnalban befogni a telivéreket. Csutakolta, etette is őket, a lerészegedett kocsisok lovait ő tette rendbe. A katonaságnál is jó helyre került, valószínűleg ő kérte magát a lovas határőrökhöz. Az öreg Nehéz akkor már nagyon beteg volt, apáéktól hallottam, hogy nem éri meg Bandi leszerelését, pedig a tél végén hazajön a fiú, ha egyáltalán tovább nem szolgál. Az öreg betegsége miatt előre kellett hozni a fiatalok eljegyzését. Bandin nem múlott a dolog, bár nem volt sietős fiú, viszont elmaradt az utolsó üzenete, pedig megígérte, hogy pontosan megírja, mikor érkezik. Még az is benne volt a levélben, hogy a lagzit is megcsinálhatják, rajta nem múlik, hadd táncoljon kedvére az apja. Mintha tudott volna táncolni az a beteg, öreg ember . (A főutca közelében laktunk, még csak három hete költöztünk ide, de apánk már évek óta itt volt telefonszerelő, mindenki ismerte. A nagy kereszteződéstől száz méterre volt a házunk, egy meredek, égbe futó szerpentinutca kisebb kereszteződésében. Dömperek keserítették később az életünket, mészkövet hordtak a Kálvária-hegy mögül, ahol az üzem fehér, kegyetlen pora még az erdők zöld erejét is összemorzsolta. Meszes galagonyabokrok, mésztől hamvas, halványkék kökénycserjék bogyóit ettük hasfájós kora őszi csavargásaink során. Túlkoros elsős voltam, akit az új fiú titokzatossága miatt fogadtak barátjukká a nagyobbak, s magukkal vittek mindenhová. Befogadott a Botos Jóska is, a Németh Pista is, ők ötödikesek voltak, akik az egész utcának fazont szabtak. Nagyon fiatal utca voltunk. Én is elviseltem a Berberich Nácit, pedig ő úgy volt elsős, hogy nem késett az őszi születése miatt. De náluk laktak albérletben a Botosék, és ezt nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Egy egész csomag rajzszeget szórtunk szét a Kálvária utcában, hogy szétverjük minden dömper kerekét, így majd nem csúsznak bele éjszakánként a házunk előtt tátongó árokba, nem is bőgetik egész éjjel a motrot, egymást rángatva a csapdából, ahová úgy beszorultak, hogy képtelenség volt megpörgetni a betonoldalak közé ékelt méteres hátsó kerekeket. Sorra tönkretették apánk minden kéziszerszámát, és folyton azzal fenyegetőztek, hogy lebetonoztatják ezt a rohadt * Kovács Lajos tervezett regényének itt közölt részletét irodalmi hagyatékából Bombitz Attila irodalomtörté nész állította össze.
