Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 5. szám - Tóth Erzsébet: Én lettem volna
38 Azt pedig, hogy él, dolgozik, okosan, szépen s gyötrődik ártatlanul, naponta eszembe jut, már-már bűntudattal... Sándor” 1980. január volt. Túl a könyvem megjelenésén, előtte még a szentendrei beszédnek, valamiért bosszantani akartam, nyilván, hogy valami kapcsolatom legyen vele. Nehéz utólag bármit is hozzáfűzni ehhez, de mai ésszel nyilván közrejátszott a Szentendrén elmondott beszédemhez is, hogy bizonyítsam: igenis lehet életveszélyesen őszintének lenni! Szemben az ő és társai – akkor úgy véltem – óvatosságukkal, megalkuvásukkal, mit tudom én mivel, ma már. De valószínűbb, hogy csupán a csalódott szerelmes akarta bosszantani a nagy költőt.
/
