Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 5. szám - Tarcsay Zoltán: Mao Tei és a befejezhetetlen
39 Tarcsay Zoltán Mao Tei és a befejezhetetlen kóan Élt fenn, egy magas hegy tetején, a híres Noru-mafu kolostorban egy Mao Tei nevű ifjú szerzetes. Társai (főleg egy vaskosabb termetű, akit Mao Tei ki nem állhatott) csak Szerzetlennek nevezték, mert bizony elég messze volt a megvilágosodástól. Azt beszélték, Mao Tei inkább talán a megsötétülést kereshette, annyi bajba keveredett. Történt egy napon, hogy az apát, aki elég kopasz volt, de hosszú, vékony bajuszt viselt, egy ifjú és bolondos szerzetesről szóló kóant mesélt a hallgatóságnak. A történetben szereplő öreg és bölcs apát egy kóant mesélő apátról szóló kóant mesélt a szóban forgó szerzetes társainak egy ősi kolostorban. Hiszen ez Mao Tei, nevetett a sok kis kopasz tanonc, hol van a Szerzetlen, kérdezte valamelyik. Az apát hosszú, kunkori bajszát pödörgetve folytatta a történetet, amely épp ott tartott, hogy a bolondos szerzetest senki sem találta. Mao Tei mindeközben messze járt, egyre keresett valamit. – Te meg ki vagy és hova mész? – kiáltott rá egy roppant vonzó és titokzatos lány, aki szembejött vele az úton. Nagyon fekete haja volt és kíváncsi tekintete. – Mao Teinak hívnak és a megvilágosodást keresem – hadarta Mao Tei, ahogy az ifjú szerzetesek szokták. De aztán gondolt egyet. – Igazából nem is azt. Egy rejtélyes történetet keresek. – Ezen a béna úton? – vonta fel a szemöldökét a fekete hajú lány, és ettől még kíváncsibb és számonkérőbb lett a tekintete. – Egy végtelen, saját farkába harapó történetet, aminek semmi értelme, de valami egészen fontos a lényege. – És mi az a lényeg? – Azt senki sem tudja, mert el van veszve a sok zavaros értelem között. Meg egyáltalán, az egész el van veszve – tette hozzá Mao Tei. – Akkor majd együtt megtaláljuk – jelentette ki a fekete hajú lány, és ketten mentek tovább.
