Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 5. szám - Tóth Erzsébet: Én lettem volna
32 Tóth Erzsébet Én lettem volna Már megint a régi kedvenc, a Tegnap: úgy akarok kihalni, hogy túladagoljam. Pollágh Péter „édes tóthom én régen tudom, hogy p. neked nem pszichiátered de nem tudásból tudom, hanem az ösztöneim és az empátiám súgta meg. dehogyis mentegeted magad, nincs ezen mit menteni, inkább csak azt jeleztem, hogy ha vannak ellenségeid (kinek nincsenek), azoknak a horga beléd akadhat ezzel a verssel. de aki szeret, és aki érti a verset, pontosan tudja, milyen küzdelmet folytatsz, és milyen küzdelem az ilyet megírni. nekem a jelenkor idei nyitó számának az elején volt egy ilyen versem, sokaknál ki is verte a biztosítékot. elküldöm, ha nem tartod tolakodásnak. amúgy, gondolod, hogy én mással küzdök? mispál pilinszky-filmjében mondja törőcsik, hogy jánost kenyérre lehetett kenni, olyan ember volt, aztán egyszer csak az árokban találtuk (rendszeresen egyszer csak), és olyankor egykét hétig csak ivott. na, ilyen vagyok én is. r.-rel átbeszéltük ezt többször. nem tudom, mikor és hogy megyek bele – ok nem kell –, csak azt tudom, hogy mikor jövök ki belőle. olyankor nem eszem egyáltalán (van, hogy két hét!), és annyira legyöngülök, hogy napokig nem tudok levest enni, mert mire elér a számhoz a kanál, akkorra nincs benne semmi a kezem rángatózása miatt. akkumulátor-agya van, mondja r., kisüti magát, mielőtt megbolondulna. lehet. most épp nem ilyen periódusom van, hála istennek, ilyenkor egészen olyan vagyok, mint egy ember. úgyhogy, édes tóthom, előttem nem mentegetőztél, és nem is sajnáltalak – tudomásul vettem, amit amúgy is tudtam, hogy te is baszott nehezen élsz, és ez sem az öregedéssel, sem a világ pusztulásával nincs szoros összefüggésben: gyenge az idegrendszerünk, és mindent megtettünk kora ifjúságunk óta, hogy ez így legyen. add ki magad – ahogy mondani szoktam: én már megengedhetem magamnak. te is, édes tóthom. titkodat, amelyet megérzésre tudtam, nem adom ki senkinek, bízhatsz bennem – ha eddig nem bíztál volna. emlékezetem szerint soha nem hagytalak cserben! ölellek nagyon, vigyázz magadra, nem kívánok áldott ünnepeket, mert így legalább váltunk levelet még karácsony előtt! ölellek p. s. kérdésedre válaszolva, a megértesz rövid sz.” A levél 2019 végén érkezett, drága barátomtól. Talán elnézi nekem, hogy idéztem.
