Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 4. szám - Kontra Attila: „S ő harmadnap föltámadott” (A feltámadás hite Pilinszky János publicisztikájában)
120 A feltámadás hitének Pilinszky János publicisztikájában való feltárásánál a feltámadással összefüggésbe hozható lírai művek szolgáltatták a kiindulópontot, hiszen a Harmadnapon tartalma és felépítése tekintetében is a húsvéti misztéri um logikájára felfűzött kötet. A továbbiakban azt igyekeztem kimutatni, hogy a feltámadás témáját érintő publicisztikai írások két kérdés köré szerveződnek. Akár az esemény intimitásáról, akár a köznapi csoda fogalmát meghaladó jellegéről ír Pilinszky, szinte mindig megáll a Jézus feltámadására és megjelenéseire fókuszáló evangéliumi beszámolók elemzésénél. A minden embert érintő, utolsó napon történő, egyetemes feltámadás kérdése ezért meglehetősen háttérbe szorul ezekben a szövegekben. Ez egyáltalán nem meglepő, hiszen az erre vonatkozó részleteket a hittudományos fejtegetésekben is kizárólag a Jézus feltámadásáról és megjelenéseiről szóló szentírási perikópákból lehet levezetni. Az egyéni eszkatológia ezen végső eseményéről szóló része ugyanakkor épp a feltámadás minden emberre történő kiterjesztésében lépi át azt a határmezsgyét, ahol már nem a személyes sorsról, hanem a történelem befejezéséről, a végső ítéletről és az értelem nélküli világ átalakulásának mikéntjéről van szó. fajta krisztológia jegyében fogantak. A 70-es évek néhány versében az tapasztalható, hogy a megváltás eszkatologikusan elővételezett békéje belevegyül a passió történésébe. Ez azonban nélkülöz minden olyan tartalmat, amely az isteni meghívásban kapott végső üdvösségre utalna. A lírai és a prózai szövegek fő különbsége éppen az, hogy az utóbbi beszél ilyesmiről. Ez mindenekelőtt abból fakad, hogy komoly funkcióbeli eltérés van a kettő között. Míg az Új Ember ben megjelent cikkek egy jól körülhatárolható olvasóközönségnek címezve szólalnak meg, és így némiképp szükségszerűen alkalmi jellegűek, addig a versek keletkezésének soha nincs közvetlen címzettje. Vö. Schein Gábor, A csönd poétikája Pilinszky János költészetében = S. G., Poétikai kísérlet az Újhold költészetében , Universitas, Bp., 1998, 226–227.
