Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 4. szám - Kontra Attila: „S ő harmadnap föltámadott” (A feltámadás hite Pilinszky János publicisztikájában)
118 a szeretet szintjén válhat nyilvánvalóvá, a puszta érzékek számára hozzáférhetetlen.46 Ebből az észrevétlenségből logikusan következik aztán az esemény jelentőségét a várthoz képest épp az ellentétes irányban kifejező hangsúlyeltolódás: „Az evangéliumi tudósításokban nyoma sincs semmiféle győzelmes hangsúlynak. Ellenkezőleg. Valamiféle szerény rejtezkedés lengi be az Írás idevágó lapjait. De a szív épp e gyengédségben ismeri fel Mesterét: igen, ez a mi Istenünk, a szeretet Istene! Valaki mintha szólított volna: megfordulunk – és ott áll előttünk. Jézus föltámadása észrevétlenül történt. És ezt a leckét talán épp azért igazában még ma se, vagy ma is csak alig értjük: a győzedelmesnek és az alázatosnak, az erősnek és a tökéletesen gyöngédnek ezt a kemény, nagyon kemény húsvéti leckéjét.”47 A modern exegézis nyomatékosan hangsúlyozza azt a tételt, hogy az apostolok küldetése éppoly fontos, mint a múltra való visszatekintés.48 Az Írások a Messiás szenvedésével és halálával egyidejűleg felmagasztalását is megjövendölik. Az apostolok ezért alighogy felismerték Jézust, és azonosságáról meggyőződtek, ő máris a jövő felé irányítja tekintetüket.49 Az Írások olyan értelmezését tárja eléjük, amely tovább megy annál, mint amit eddig megértettek belőle. Hitük újjászületik, és megértik, hogy Jézusnak azért kellett szenvednie (nem annak ellenére, hanem épp azért), mert ő a Messiás.50 és lezárása Jézus Krisztus. Vö. Zimányi Ágnes , A Vigilia beszélgetése Weissmahr Bélával, in: Vigilia , 67. évfolyam, 2002/4., 311. 46 A képzőművészetben általában triumfalista módon, a sírból győzedelmesen kiszállva ábrázolják a feltámadó Krisztust. Pilinszky elgondolása alapján azonban úgy tűnik, helytelen volna azt képzelni, hogy az apostolok érzékeikkel (vagyis történetileg) megállapították, hogy az a valaki, aki előttük megjelent, ugyanaz a Jézus, akit kereszthalála előtt ismertek, aztán pedig hittek a Feltámadottban. Az evangéliumi szövegek is ellentmondanak ennek. Ott ugyanis szinte minden megjelenésnél azt olvassuk, hogy a tanítványok észleltek valakit, anélkül, hogy felismerték volna (vö. Lk 24,15–16; Jn 20,11–14 és 21,1–4), és ebből az érzékelésből mentek át a hitbe oly módon, hogy most már a Jézus által magyarázott Írások fényében és a rájuk bízott feladat világánál gondolták végig Jézussal való korábbi életüket (vö. Lk 24,30–35; Jn 20,16–18 és 21,5–17). 47 Pilinszky, i. m. 551. 48 Lukács az exodus témáját villantja fel és a görög exageó igét használja („ Ezután kivezette őket Betánia közelébe...” [vö. Lk 24,50]), amely arra utal, ahogyan Isten kivezette a népet az egyiptomi szolgaságból. Jézus most fejezi be az ő exodus át. Ezenkívül a mennybemenetel ApCsel-féle változatának értelmezése is egyértelműen ekkléziológiai. Lukács itt arról beszél (vö. ApCsel 1,8), hogy Isten ekklésia -jának az örömteli imádás pozíciójából ki kell mozdulnia, és el kell vinnie a jó hírt az ország útjaira. Vö. Karris, Robert J., OFM, Evangélium Lukács szerint = J eromos Bibliakommentár , II. kötet, 227–229. 49 Vö. Mt 28,18–20; Mk 16,15–18; Lk 24,44–49; Jn 21,15–23. 50 Pilinszky Párizsi képeslap című cikkében számolt be röviden arról, hogyan ismerkedett meg első franciaországi tartózkodása alkalmával Pierre Emmanuellel, akiről a következőt írta: „nemcsak veze tő költő, de a katolikus balszárnynak is egyik legfőbb szellemi alakja”. Pilinszky János, Párizsi képeslap , Új Ember, 1963. június 30. = P. J., Publicisztikai írások , 311. Barátságuk Pilinszky további párizsi látogatásai alatt tovább mélyült, amint azt levelezésükben is nyomon követhetjük. Vö. Pilinszky János összegyűjtött levelei, 467, F:7, F:8, F:15, F:20 és Levelek Pilinszkynek (szerk. Hafner Zoltán, Új Forrás, Tatabánya, 2012) 65, 66, 85, 88, 89, 105, 122, 123 számú levelei. Az Orfeusztól Krisztusig címet viselő írásában a költő válogatott verseit tartalmazó kötete elé írt bevezető esszéjét vette górcső alá. A pályán megtett út rövid keresztmetszetének ismertetését talán nem véletlenül zárta Emmanuel egy perdöntő, gyer-
