Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 4. szám - Szmeskó Gábor: A távolság közelében I. (Simone Weil hatása Pilinszky János misztikafogalmára)
100 használt fogalmak – istenszeretet (l’amour de Dieu ), felebaráti szeretet ( l’amour du prochain) – vizsgálata képes megvilágítani Pilinszky misztika és költészet kapcso latát jellemző megjegyzését: „mindkét mozgás egy és ugyanaz, ahogy az istenszeretet és a felebaráti szeretet is egy”. 14 Az istenszeretet és a felebaráti szeretet a weili filozófiában Formes de l’amour implicite de Dieu című esszéjében Weil amellett érvel, hogy a felebarát az istenszeretet egyik közvetlen-közvetett tárgya. Az istenszeretet – vagyis az ember Istenre irányuló szeretete – Istenhez nem, mint szeretetének közvetlen tárgyához viszonyul, hiszen Weil szerint „Isten nem jelenvaló és sohasem volt az” számára, 15 hanem közvetlen tárgyakon keresztül, melyekben Isten közvetet ten van jelen. Eközben az ember alkalmassá válik arra, hogy Isten szeretetét jelenítse meg a világban – ahogy Weil írja: „sorsa [...] az, hogy Isten szeretetévé váljék” . 16 A francia gondolkodó Isten közvetlen-közvetett szeretetének négyféle közvetlen tárgyát elemzi: az egyházi szertartásokat, a szépséget, a barátságot és a felebaráti szeretetet.17 A felebaráti szeretet – és a többi tárgy – azért lehet közvetett és ugyanakkor közvetlen viszonyban az istenszeretettel, mert konkrétan nem Istent veszik szeretetük tárgyaként (emiatt a közvetettség), mégis az ember szeretetteli cselekvésében (közvetlenség) és annak tárgyában – Jézus Krisztus egyik utolsó ítéletről szóló példabeszéde alapján18 – Isten van jelen (közvetett-közvetlenség). A közvetetett-közvetlenségben az ember a dologhoz való viszonyuláskor nem csak Istenhez , hanem Istennel közösen fordul (felebarát, barát, szépség, szertartás). Vagyis Weil úgy véli, az ember Istent nem szeretheti, hiszen nem konkrét, közvetlen módon van jelen számára. A későbbiekben látni fogjuk, hogy az akarat alapvető mechanizmusának következménye, hogy a közvetlen tárgyakat sem képes szeretni. Ebből fakadóan Weil rendszerében az ember nem képes a szeretetre. Arra van lehetősége, hogy inautentikus létezését belátva vágyjon és várjon Istenre, ily módon a szeretetcselekedet Isten kegyelméből jön létre, mely egyben istenszeretet, mivel a rászorulóban Isten van jelen. Következésképpen Weil sze rint az autentikus létben Isten önmagát szereti. Ennek az összefonódásnak a megvilágítására törekszem a következőkben. Először a közvetlen, felebaráti viszony weili megközelítését vázolom fel, majd a szeretet közvetettségének hátterében álló weili filozófiát és teológiát mutatom be. hogy a költőnek 1965-ben már bizonyosan megvolt Weil Attente de Dieu című kötete. A datálás a füzetben olvasható fogalmazványok alapján (11–21., 49–63.) alátámasztható. 14 Egy lírikus naplójából , Publicisztika, 623. 15 „Dieu n’est pas présent et ne l’a encore jamais été ” Simone Weil, Attente de Dieu , Paris, Fayard, 1966, 91. Az idézet Reisinger János fordításában olvasható. Ahol elrejlik az Isten, 105. 16 Ua. 17 Vö.: Ua. 18 „Mert éheztem, és ennem adtatok [...]. Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor lát tunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna [...] A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.” Mt 25., 35–40. Weil idéz a szakaszból: Uo., 106.
