Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 4. szám - Szmeskó Gábor: A távolság közelében I. (Simone Weil hatása Pilinszky János misztikafogalmára)
99 Az idézetek alapján az alábbi modell állítható fel: amikor Pilinszky a misztika és a költészet rokonságáról beszél, a két terület hasonlóságának megvilágítására Jákob létrájának ószövetségi képét idézi. 10 A létra – talán első elképzelésünk kel ellentétben – nem az ember, hanem Isten mozgásának színtere. E mozgás különböző irányainak felelteti meg a két területet, ahogy írja: a „teremtésben és a megtestesülésben alászálló Istenség útjának lefele szálló ága: a költészeté, a fölfele szálló ága: a misztikáé”. A kommentár alapján az extázis a misztikához csatolható, ebből következően az engedelmesség lenne a költészet sajátja.11 Vagyis a létrán, amely az ószövetségi leírás szerint az ember és Isten közötti kapcsolatot szimbolizálja, ami Isten alászállásának színtere, kétféle út van: a lefele szálló költészeté, melyhez engedelmesség társul, s a felfele szálló ág, a misztikáé, melyhez az extázis tartozik. Az idézetek szerint az engedelmes költészet extázisba fordul, vagyis a két terület összeolvad, illetve a misztika és a költészet úgy azonos, ahogy az istenszeretet és a felebaráti szeretet is egy. Kérdéses, hogy melyik szeretet, melyik ághoz tartozik. Az idézetek alapján abban sem lehetünk biztosak, hogy Pilinszky szerint lényegi különbség van misztika és költészet között. Pilinszky tömény leírásának mélyebb megértésének reményében érdemes figyelembe venni azt a két hatástörténeti szálat, mely az idézetekből kiolvasható. Egyfelől, az istenszeretet és a felebaráti szeretet fogalmának összefonódásában ráismerhetünk Simone Weil egyik esszéjének a Formes de l’amour implicite de Dieu (Isten rejtett szeretetének formái ) kulcsfogalmaira. Másfelől Jákob létrájának miszti kus elemzésében Keresztes Szent János A lélek sötét éjszakája című kommentárját is fölfedezhetjük. Ezenkívül Pilinszky önkommentárjában és a kommentált szakaszban is olvashatunk a képzelet hazatalálásának és a modell egyes szakaszainak kapcsolatáról. E két utóbbi probléma tárgyalása szétfeszítené jelen tanulmány kereteit. A Weil-hatás A misztika és a költészet kapcsolatát tárgyaló, 1970-ben írt szövegek keletkezésekor Pilinszky filológiailag bizonyítható módon ismerte Simone Weil Attente de Dieu ( Istenvárás ) című kötetét, és az ebben olvasható Formes de l’amour implicite de Dieu ( Isten rejtett szeretetének formái ) 12 című tanulmányt is. 13 A Weil által is 10 „Álma volt [ti. Jáko bnak]: íme, egy létra volt a földre állítva, s a hegye az eget érte. S lám, Isten angyalai fel és lejártak rajta.” (Ter 28, 12) 11 Vö.: „ Innét, hogy – legalábbis a képzelet síkján – egy remekmű attól, mert valóban megtestesült [...], tud ismét szabad lenni. Eljutni az extázisig. A megtestesülés alászálló engedelmessége így lehet azonos a misztika fölszálló önkívületével.” Széppróza, 199–200. 12 Simone Weil, Attente de Dieu , Paris, Fayard, 1966, 91–150. Magyarul Reisinger János fordításában: Ahol elrejlik az Isten = Uő., Ami személyes, és ami szent , vál., jegyz. Reisinger János, Bende József, Bp., Vigilia, 1998, 105–174. Továbbiakban: Ahol elrejlik az Isten. 13 A könyv ismeretét támasztja alá, hogy több 1964-’65 között írt esszében többször használja Weil gyűjteményes kötetének szövegeit (vö.: Publicisztika, 871., 872., 874., 876.). A Jótékonyság és felebaráti szeretet című esszéjében (Publicisztika,397–398) elemzi a felebarát fogalmát, Weilre is utal (műcímre való hivatkozás nélkül). Ezenkívül az MS 5938/6 jelzetű füzet (MTA Kt) 5. lapján olvasható katalógus, amely egy a költő tulajdonában lévő Weil-kötetből lett kimásolva (La condition ouvriere ), bizonyítja,
