Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 4. szám - Gaál József: Face 2 Face (Ulrich Gábor és Szurcsik József arcaival szemtől szemben)
76 Gaál József Face 2 Face Ulrich Gábor és Szurcsik József arcaival szemtől szemben Elkerülhetetlen, hogy ne találkozz önmagaddal. Ha tükörbe nézel, ha a másikkal szemben állva keresed önmagad, keresed a másikat, keresed a kapcsolatot. Szemtől szemben vagy, s nem mindig találod a szemkontaktust, vagy üres a tekintet, vagy nincs szem, csak az üreg van, tátongó szemüreg, de még az sem. Az arc valami elnyelő erő, maga a hiány, az elveszettség. Nincs szája, nyelve, a fejen nincsenek szervek, de mégiscsak egy fej. Mégis artikulál valamiképpen, éppen a hiányok által akarja az elfedett valóságot a felszínre hozni. Nagyon személyes, sokkal felfokozottabban artikulál valamit azáltal, hogy nem képes semmi racionális dolgot közölni, nem képes és nem is akar semmi olyat befogadni, ami az immanens pillanatnyiságokkal elterelné a figyelmet. Kizár mindent, ami félrevezethet, csak így lehet a létezés tényleges centrumát érzékelni. Inkább a majdnem arctalanság által a kiszolgáltatott csupaszságot vállalva kell rátalálni önmagadra. Az artikulálás képtelenségben szenvedés, a bezáru lás- és kitörésvágy köztesállapotában. A pusztulás és újjászületés közteslétében, a teremtetlen, a megteremtethetetlen, a teremtés előtt, vagy a szétesés, ritkulás felemésztő állapotában. Önnemző és önemésztő egyszerre, mert az átmenet terében létezhet. Ha létezik. A fej létezik, de nem akar élővé válni, mert jelkép kell, hogy maradjon, mert az élőre csak utal. Nem lehet rontáselhárítás vagy rontáshozó rituális fej. Élő mimikát képzelhetünk a felsebzettnek tűnő fejbe. Ha közel hajolunk, csak anyagot látunk. Meggyötört anyagot, azért gondoljuk a szabálytalan vaspántokat szenvedőnek, mert emberi fejet fantáziálunk. Az a bezárt tér, amiben körbefog, üresség, a szabálytalan anyag, ami , mint valami vaspántköteget, e köré az üres tér köré tekeredve megidézi a nem láthatatlan lelket. Olyan bandázs, ami pusztán érzületként életre kelti a benne rejtőző valamit vagy valakit. Ha közel hajolsz, elveszíted ezt az akárkit, aki általad él, belőled táplálkozik. Igen, mert nem tudsz szabadulni attól az érzettől, hogy az egy lény, legalábbis megidézett, illuzórikus lény, a vasabroncsok generálják, s Te valóságossá akarod tenni. Valójában belőled ered, belőled táplálkozik, mert képzeteid az abroncsok csapdáiba kerültek. Valami vagy valaki, mert nem vagy biztos abban, hogy az a lényemberi vagy állati, vagy valami keverék lény. Több ilyen lény van, itt vannak, önmagukba, saját hallgatásukba zárva. Némaságuk zúgást teremt a fülekben, önmagadba zár, magányossá tesz. Idecsalogattak, hogy általuk nézz önmagadba, hogy önmagaddal végre találkozhass. Tudtad,
