Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 4. szám - Tverdota György: ne tékozold bizalmadat (Levél Lengyel Andrásnak)
49 Tverdota György ne tékozold bizalmadat A 70 éves Lengyel Andrásnak Kedves András! Előző cikkemet, egy nyílt levelet, amelyet veled kapcsolatban írtam, ugyanezzel a megszólítással kezdtem. Jobbulást kívántam egészségi állapotodban, ahogyan most teszem, ezúttal egy József Attila-idézettel, amelyet nem véletlenül választottam ki: „Ne hadd el magad, öregem” . Írásom, amelyre utaltam, a Jelenkorban jelent meg, és polemikus válasz volt a József Attila prózai írásait köz zétevő, tavalyelőtt megjelent kritikai kiadásunk kapcsán tett megjegyzéseidre. A kettőnk régi kapcsolatát ilyen – kizárólag József Attila életművével kapcsolatos – viták szegélyezték, mióta 1980-ban először személyesen találkoztunk. Vannak viták, amelyek nem zárják ki a partner tudományos rangjának, munkálkodása értékes voltának elismerését. A mi vitatkozós barátságunk, úgy vélem, ezek közé tartozott. Jelen nyílt levelemet indító megszólításom olyan mondókát vezet be, amelynek célja ezúttal nem a vita, hanem a főhajtás a pályád és a rendkívül eredményes és színvonalas munkásságod előtt. De a régi rossz szokás rabjaként, ezt a tiszteletadást is egy vitázó gesztussal vezetem be. József Attila Vigasz című verséről szóló töprengéseim eredményeivel szeretné lek felköszönteni 70. születésnapodon. Ahhoz azonban, hogy ezt megtehessem, az út egy állításoddal kapcsolatos egyet nem értésen át vezet. József Attila egyik legkényesebb prózai írásának, A nemzeti szocializmus nak az értelmezése során a Vigasz t József Attila költői válaszának tekinted, amelyben a költő valamivel korábbi, Rátz Kálmánnal való kapcsolatával számolt le. „Lengyel András arra figyelmeztet – írja kritikai kiadásában Stoll Béla –, hogy a felületes olvasattal szemben a vers nem valami tőkésről szól, hanem... a címzett Rátz Kálmán, az ún. nemzeti kommu nizmus ideológusa.” Ezzel az azonosítással szemben én a „felületes olvasat” híve maradok, és úgy ítélem meg, hogy a célba vett személy vagy típus éppenséggel „valami tőkés”, „ki fűtve lakik öt szobát”, akinek „szagos kis dorong szivarja”. Azért érzem fontosnak a vitát, mert úgy érzem, hogy József Attilának ez a verse szól ma leginkább hozzánk, ha a világ dolgaiban el akarunk igazodni, és kedves András, a te Rátz Kálmánra korlátozó azonosításod, akár a Horváth Iváné, aki a megcélzott személyt az akkori kommunista mozgalom egyik, jómódban élő vezetőjének, Sándor Pálnak felelteti meg, a vers érvényét megengedhetetlen mértékben mindketten leszűkítitek. A polémia tétje ugyanis annak a korszerű, marxi
