Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2020 / 4. szám - Belányi György: A túsz; Annál alig kevesebb valami; Még mit hoz (versek)

23

Se szó, se hang nincs róla. A fényt még lejjebb tolja: egy tengert pásztáz róla.

Nem várja senki jöttét. Itt mindig az a föltét

,

hogy van, de meg se történt.

Csak fordul egyre, térül. A kezdet is, ha végül időtlen rezzenésül.

S mi munkál még ott hátul? Az éghez majd mi járul, sosem fogyó javául?

Ha arra húz, hol volt már, halkabb a kihűlt pornál, mi helyette még ott áll.

S átjár, mint könnyü este. Hogy lenne az a veszte, hogy lélek, avagy test-e?

Elütve így, naphosszat, az idő még mit hozhat,

ha jót akár, ha rosszat.

Elütve, mint az óra, kiméri majd alóla: a földet szerteszórja.