Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 4. szám - Kállay Eszter: a reggel élesítése; csatorna (versek)
24 Kállay Eszter a reggel élesítése hagyom lemerülni, táska mélye, alvó mód. most nem lehet elérni. az alvás lehet tiltakozás a kapitalizmus ellen, a munka és az önkizsákmányolás megtagadása vagy csak bekerít magamba? a tegnapi álmom ingyen volt. de nem volt jó. éreztem, hogy sokan nem alszanak. nem tudom, hogy hiszek-e istenben, annyian kisajátították. de tegnap éjjel (én nem láttam, de) elmosogatott, mosott, és a ruháim illata keltett föl, nem az ébresztő, a telefonom mély álomba merült. a körfolyosó belém vág, nyomot hagy a szűk, merev farmer, indulás. a szemem alatti foltnak nincs árnyéka. amióta korán kelek, látom feljönni a napot, összeszorít a többi utazóval. muszáj beleolvasnom a telefonjaikba, nyitott könyvüket is az arcomhoz tartják, nem tudom levenni róluk a szemem. nézik a nagy plakátot, kéken fenyeget a katasztrófa, az évszakok nélkül lassan minden évszakról szóló versem értelmezhetetlenné válik. velem szemben vörös forradás egy tizenhat éves lányon, a nyak és a fej találkozásától a vállig húzódik. összevarrták, szájat, hogy ne beszéljen. leszállok. egy pár cipő két hete ugyanazon a helyen van, úgy nézek rá, mintha a barátom lenne, lassan szokom, mint egy útjelző táblát, napok óta ehhez viszonyítok mindent, mert nem indul, megérkezett.
