Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2020 / 4. szám - Belányi György: A túsz; Annál alig kevesebb valami; Még mit hoz (versek)

20

De kezdeni elölről, hol a semmi háza –, a teremtés felőröl, s újra elhibázza.

Csak arra van már szükség, amit hogyha alkot, azt fenn is, lenn is tűrjék. Kezdetben a partot.

Kezdetben is: végül. Mert ami van hozzá, a történet nélkül napfényre sem hozná.

S akkor külön áll majd, forrást hagy a kútra, amit bedeszkáztak, külön csend lesz újra.

S ahogy külön égre fordul majd az óra, a tenger is végre kizökken alóla.

És akkor már csak várni. De mindig éppen máshol, hogy névre szóljon bármi a néma osztozáskor.

S az jut majd a fákra, mi lehetett volna –, s nem marad más hátra, csak történet volta.

Az kerül majd képbe, mi elválaszt attól, hogy egyszer volt léte nem látszik a parttól.

Egyik felem a földön, a másik mellettem. Amíg ezt kitöltöm, azon vesztettem.