Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)

2020 / 4. szám - Belányi György: A túsz; Annál alig kevesebb valami; Még mit hoz (versek)

21

S ha abba fogózom, ez fogy el tőlem. Köztük por, fény. Ózon. A többi – nőnem.

... Mozdulok a mélyben. Már csak ez tart össze: mozdulatlan éjen sem jön semmi közbe.

(S ha elmúlna végre, amiből származott, majd az hozná létre az első tegnapot.

Csak árnya kísér – mégsem, mégsem múlik utamhoz. Állandóan bevégzem. Minden más csak mulandoz –,

minden más csak elvégre. És helyettem ha volt már, annak van még kitéve, hogy használtabb a pornál.)

Egyik felemre dőlök, a másikat szél járja. Van úgy, hogy angyal, ördög sem ismer itt magára.

S attól még, hogy közöttem

,

nem tehető jóvá. Csak hatolna-ötölne, s venné magát olybá –,

veszem azt, hogy mellőzöm. Egy öröklét óta, önmagába rejtőzőn vesz csak fontolóra.

S ha nyár vége járja, és hull, hull a körte: mint Istennek árnya, nincsen ég fölötte.