Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 4. szám - Géczi János: Szűz a gyermekkel, Szent Annával és egy szamárral
14 Wald javaslata számos amerikai gépet és ezek személyzetét menti meg a második világháború hátralevő részében. Az eredeti téves következtetést és az ehhez kapcsolódó érvelési hibát a pszichológia úgy nevezi, hogy túlélési torzítás – survivor bias –, és azt jelenti, értelmezi számomra pápká a példázatot, hogy hiányos alapinformációkra támaszkodva gyakran csak a sikeres példákra fókuszálunk, a kudarcokra nem, s ebből téves, olykor végzetes következtetéseket vonunk le. – Ugye, belátod, hogy így van? – kérdezte teljes feketén akkor pápká. – Belátom – ismételem meg a kérdésből a legfontosabbnak talált szót. – Mivel te sem vagy elég körültekintő. Attól, hogy a hazatérő gépek nem kaptak találatot bizonyos helyeken, nem biztos, hogy a lezuhant gépek igen. És pláne nem biztos, hogy azért zuhantak le. A legjobb megoldás végiggondolni, mit él túl a gép és mit nem. Ha mindenáron statisztikából akarunk kiindulni, akkor a lezuhant gépek vizsgálata lenne a helyes, még pontosabban ezek találatainak különbsége a hazatérőkhöz képest. A megközelítés legsúlyosabb hibája, hogy mivel a statisztika mindig ad eredményt, ezért azt gondoljuk, hogy jó módszer. Az emberek azt hiszik, hogy a matekkal meg lehet úszni a gondolkodást. 25. (Két kérdés) Megtanítsalak dominózni? – kérdem Jermától, akit elfoglal a csipkeverés. Azt állítja, a dominó nem csupán társasjáték, ennyit tudhatnék. Kér, adjak neki egy pohár vizet, s ha úgyis érte megyek, az asztalról hozzam magammal az aszalt gyümölcsöt. És egyek belőle. Úgy teszek, mintha nem hallottam volna meg. Vagy úgy, hogy nem értem, mit mond. Amíg eldöntöm, hogy melyik eshetőséget választom, felvetődik bennem, hogy szaladgáljak. Jerma olyan hangsúllyal tud kérni, amire nehéz nemet mondani. Kiborítom a földre a dominót, ne halljam, ha a felszólítását megismételné. Nem azért vagyok, hogy a mások dolgát intézzem. Dúdolok, a reggeli dalt, amelynek a szövegére nem emlékszem pontosan. Az utcán valaki kiabál, Aymo, Aymo, harmadjára is megismétli, Aymo. Ki az az Aymo? Becsukom a szememet, hogy ne unatkozzak, és várok, hátha feldereng benne Aymo képe. Egy kutyáé vagy a macskáé vagy egy fiúé? Csupán a hangból nem tudok rájönni, kiféle, miféle a név viselője. Megtanítsalak dominózni? Engem nem kell, én tudok – válaszolja Jerma, és tovább dobálja az orsókat. Nem hinném, hogy társasjátékot érdemes egyedül játszani – szögezem le, de megjegyzésem hatástalan. Egymás mögé állítom a falapokat, minden dominólapot olyan távol helyeztem el egymástól, hogy közéjük férjen keskenyebb oldalával a harmadik. Majd’ olyan hosszú lesz az építmény, amilyen én vagyok, feltartott kézzel. A dominósor kígyóként hullámos. A dominókat úgy sorakoztatom fel, hogy az azonos oldaluk legyen pöttyös. A pöttyök számok, egytől hatig találhatók egy oldalon. A pöttyös oldalon két pöttycsoport található, fehér vájattal elválasztva. − Lehet, hogy egy kicsit abbahagyod? Elfeledkeztél a kéréseimről. − Mondd, Jerma, neked senkid nincsen?
