Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 4. szám - Géczi János: Szűz a gyermekkel, Szent Annával és egy szamárral
15 − Hogy jut ilyen butaság az eszedbe, hát hogyne volna. Nekem vannak szüleim – mondja, és erősen figyeli az orsókból kifutó szálakat, össze ne bogozódjanak. − Nekem nincs anyám. − Pedig van, mindenkit anya szül. Csak a bíróság apádnak ítélt, mivel a szüleid elváltak. Allah akarata szerint. − És anya hol él? – állítom újra fel az időközben hátára borult utolsó dominólapot. Hol lakik? – de nem érkezik válasz, ezért megismételem. Hosszú ideig néma marad. − Erről apádat kérdezzed! − És ha neked lenne gyereked, neki azt mondanád, hogy kérdezze meg az apjától, holott nincs jelen az apja? − Hiszen nekem nincs gyerekem! – csattan fel Jerma. − És miért nincs gyereked? Hiszen szereted a gyerekeket. Ne mondd, hogy nem szereted őket! Jerma maga elé helyezi az orsókat, szomorúan rám néz, és úgy válaszol. Én, hogy elbukjon, előrebillentem a legutolsó dominót, sec perc alatt hasra esik a teljes dominósor. − Nem, én nem mindenkor szeretem a gyerekeket. És ha kijátszottad magad, igazán idehozhatod nekem azt a pohár vizet, továbbá, ha úgyis kimégy a konyhába, az asztalon találsz aszalt gyümölcsöt, egyél belőle és hozz nekem is. Tudod mit, hozd be a tányérral. És ha behoztad – pattognak Jerma mondatai –, megtanítalak helyesen dominózni. Nem lesz nehéz, a pöttyöket kell egymással egybevetni. Mert szabályai léteznek, mint minden játéknak, de ne ijedj meg, nem túl bonyolult. Aki megjegyzi, egész életében tud dominózni. Akadnak férfiak, akiknek ez az egyetlen szórakozásuk. – Az asszonyok nem szoktak dominózni? – Nem – ennek a puszta lehetőségén is elcsodálkozom. – Az asszonyoknak, legalábbis tifelétek, ilyesmire nincs ideje. − Pápká ugyanígy gondolja? – tudakolom. − Hát, hát, nem tudom. Akkor ez a második kérdés, amelyet ma este feltehetsz neki. A ledőlt dominókat körbetáncolom, s ezzel vége a napnak. 26. (Karl Klaus) Klaus, a német osztálytársam, aki orosz is, neki van a legtöbb a barátja. Egyszer azzal áll elő, hogy most már Karlnak szólítsuk. Hiába szóltunk hozzá, Klaus, gyere játszani, passzold át a labdát, nem válaszolt, meg sem hallotta, hogy hozzá szóltunk. Hosszas unszolásra mondja, hogy Karl Klaus a keresztneve, s amíg az apjával élt együtt, Klausként szólították, de hogy átkerül az anyjához, Karl lesz. Szóval szoknia kell az új nevét. Moszlim osztálytársaim azzal dicsekszenek, hogy túltegyenek Karlon, hogy nekik hat-nyolc keresztnevük lehet. Nekik az apa, az apa apjai, a nagyapák apja neveit is viselniük kell, így aztán őket bármiképpen nevezik, minden megszólításra hallgatniuk kell. Karl Klaus nem német, csak az anyja német származású. Az apja, árulja el Karl Klaus, slapaj orosz, annak ellenére, hogy vágott a szeme, ahogyan az anyja mondja.
