Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 4. szám - Géczi János: Szűz a gyermekkel, Szent Annával és egy szamárral
10 – No, nézzed, ez meg tudja, hogy az apjának ágyasa van! – Nincs azon mit titkolni – szögez le gyorsan pápká. – Ha nincs asszony, belezápul az életbe az ember, nem tud magával mit kezdeni. Látom, ti is megtaláltátok. Vigyetek fegyvert, hogy védjék magukat, ha rájuk törnének. – Vigyázz, vigyázz, utóbb kipenderít a saját ágyadból. Így megalkusznak. Mindegyikőjükkel, külön-külön, testvériesen. Mindhárman kettőt-kettőt választanak, s ráadásul lövedékeket kérnek. Pillanatokra sem merev az arcuk, s nem nevetnek gyakran. Egy-egy marokfegyvert, és persze a legdrágábbat, a SCAR-L-t viszik. Időközben megtárgyalják, hogy ahhoz legkönnyebb a lőszermuníció beszerzése. Csapdossák pápká hátát és a vállát, s vicsorognak. Amikor kattogva, bőgő hangon elindul a kocsink, pápká szerint kilukadhatott a kipufogódob, a lomb alá húzódva próbálgatják a szerzeményeiket, csattogtatnak, töltenek, céloznak, az egyik célba fogta pápká fejét, de ő csupán rálegyint. – Mi történik, ha meglő? – Semmi – és grimaszt vág. – Elkésünk a találkozásról. Örülök, hogy velem voltál. Én is tanultam és te is. 20. (Igealakok) Az álom, mint az égszínkék ég, naponként visszatér. Az egyik szereplője a kutya, egy zsemlebarna vizslakölyök, amely se nem zsemlebarna, se nem kutya. A másik pedig egy asszony, hogy miként néz ki, nem tudom, nem látom az alakját, sem az arcát, de valamiért szép. Ő az édesanyám. Bakuban szélesek az utak, s valóságosan is széles az út, legalább hatsávos, mivel ilyen Baku. A gyorsan felépített városrészben, az úttesttel párhuzamos, egymáshoz tapadó tömbházak, hatalmas plakátok a csupasz falakon és a járdaszélen a gyéren növő fák között, nem kétséges, hogy mindegyiken az államfő arcképe. Sárgák a házak, mint Európa bármelyik fővárosában. Az útkereszteződésekben nincs fölfestett zebra. Az autók száguldanak, s ez nemcsak éjszaka, hanem nappal is veszélyes. Akad sofőr, aki sötétedés után sem kapcsolja be a reflektorokat, mivel az, komolyan kifejtett véleménye szerint, benzint fogyaszt, s előfordul olyasvalaki is, aki szlalomozás közben az útitársával harsogva társalog, s leginkább afelől érdeklődik, hogy a családjának kik a megöröklött gyűlölői, s nem a közlekedésre figyel. Itt a forgalomhoz és a város kétmilliós lakosságához mérten túlméretezett utak arra valók, hogy tágasságukkal képviseljék a jövőt. A kutya és ez az asszony, mint a felnyitott könyv egymással szemben lévő két oldala, összetartozik. A kutya annyi mindenre képes, szagolgat, éhes, szomjas, kedveli az embereket, hugyoz, szarik, őrködik, játszik és figyel. Jár a kutyaiskolába, megtanulja az emberekkel együttélést, jól reagál az utasításokra, ül, fekszik, áll, megy. Megkeresi a pórázát, és póráz nélkül sem kóborol el. Felugrik a fedre palánkra, nem ugatja meg se a lovakat, se a szamarakat, se a tevéket. Tépdeshető a bundája, harapdálható az orra, a szájába be lehet könyékig nyúlni, és tűri, ha meglovagolják. A kutya nevét nem tudom. Az asszonynak van neve, anya.
