Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 1. szám - Joszif Brodszkij: Szónoklat a kiömlött tejről (vers – Soproni András fordítása)
3 Joszif Brodszkij Szónoklat a kiömlött tejről I 1 Zsebemben vas se Karácsony napjáig, Kiadóm a regényemmel totojázik, Moszkva naptárán iszlám-jel mászik. Nem mehetek sehová vendégnek, se cimborához, hol a kölykök rínak, se családhoz, se csajhoz, bárhogy hívnak. Mindenhova kell, ami nincs: a pénzmag, Csak csücsülök, és ráz a méreg. 2 Ó, átkozott mesterség a poéta. A kagyló néma, vár a diéta. Kunyerálhatnék tán szocsegélyt a szakszervezettől – de képem égne. Függetlenséged veszteni rosszabb, mint szüzességed. Álmodozhat férjről a lány órák hosszat, kimondani jó: „Ideje lenne”. 3 Menyasszonyom tudja már, hogy állok, ötödéve etet, én meg csak várok, hogy hol lehet most – az igazságot az ördög se tudja kiverni belőle. „Ne lógasd az orrod – mondja – potyára! Az érzés a fő! A papírt ki bánja?” Jó neki, persze, ha ő így látja. Bezzeg ahol van, a pohara töltve.
