Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 1. szám - Joszif Brodszkij: Szónoklat a kiömlött tejről (vers – Soproni András fordítása)
4 4 Feleim a bizalmamat ne várják. Élősdi gyomrom sérti a konyhát. Tetejébe könnyen keltenek botrányt Nézeteim az ember szerepéről. Hogy bandita volnék, ógnak-mógnak , Az étvágyamon csak gúnyolódnak. Hitele nincs náluk a szómnak. „Töltsetek neki a híg levéből!” 5 Egy agglegény néz rám a tükörből. Hogy érhettem meg – kérdem önöktől – Karácsony napját – itt dörömböl – ezerkilencszázhatvanhétnek? Huszonhat évig citerázni, üres zsebekben kotorászni, packázó bírákkal cicázni, mutatni magamat tökhülyének. 6 Az élet körültünk ünnep szinte. (Mármint a széles tömeget tekintve.) Marx igazolva. Igaz, szerinte ki kellett volna nyírni régen. Nem tudom, kinek kedvez a szaldó. Hogy mi vagyok? Paradox halandó. Kiugrom a korból, ez ám a szaltó! Pardon, hogy a szájam tépem! 7 Hisz tényleg itt a nyugalmas óra! Nem ordít senki: „Fegyverbe, lóra!” A nemesség a porba tiporva. Nincs Pugacsov, se Sztyenyka. A Téli bevéve, így szól a fáma. Dzsugasvili lekonzerválva. Hallgat az ágyú a hajó orrába’. A fejemben nincs, csak a suska.
