Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 3. szám - Feledy Balázs: Parafrázisok
Feledy Balázs Parafrázisok A Magyar Művészkönyvalkotók Társaságáról, alkotói gyakorlatukról Furcsa kifejezés. Művészkönyvalkotók. Kik ők? Nem minden könyvalkotó művész? Miben más a könyv és a művészkönyv? Ne szofisztikáljuk mondandónkat tovább. A művészkönyvalkotó (hosszú szó, nem is biztos, hogy egybe lehet írni a magyar nyelv szabályai szerint, de hivatalos nevükben így szerepel, s hosz szú ideje ebben az írásmódban figyeljük tevékenységüket...) nem könyvtervező, nem tipográfus, nem illusztrátor, nem feltétlenül grafikus. A művészkönyvalkotó képzőművész, aki a könyv mint eszme , és nem feltétlenül mint tárgy fogalmát tartja központban, mikor művét megszüli. A létrejött munka lehet könyvszerű, de nem kell annak sem lennie. Ahogy Szirányi István grafikusművész, a társaság jelenlegi elnöke – a korábban megfogalmazott sok és szubjektív definíció mellett – fogalmazott: „A művészkönyv műtárgy. Valami, ami valami más, mint ami csak egy könyv. Valami, ami a művész hitének médiuma. ... A művészkönyv nem művészeti könyv.” Így aztán fogalmazhatunk úgy is, ezen írás címéhez igazodva, hogy a művészkönyv, mint olyan, parafrázisa a könyvnek. Átdolgozása, átfogalmazása, átírása, vagyis: átlényegítése. Rendkívüli, hogy csak olyan művészek képesek e művek létrehozá sára, akik amellett, hogy a legmélyebb művészi tradíciók ismerői, abszolút érzékenyek a korra, amelyben élnek, s a kor művészetére, melynek ők maguk is részesei, s nem kívülálló figyelői. Az euforikus rendszerváltozás után, amikor a korábbi, már nem diktatórikus, de kétségtelenül centralizált képzőművészeti rendszer lebontása fontos követelmény lett, igen gyorsan, 1993-ban megalakult a Magyar Művészkönyvalkotók Társasága . Ennek immár több mint negyedszázada. Kiss Ilona grafikusművész , a társaság első elnöke, s máig aktív tagja, így tette közzé – már a kezdetektől szinte változatlan – ars poeticájukat: „A Társaság legszebb célja a könyvtárgy témából következően az egyetemes könyvkultúra és a képzőművészet legjobb hagyományainak egyesítése, önálló alkotók munkáin keresztül világunk speciális megfogalmazása és megörökítése a jövendő generációk számára.” Az intenzív alkotómunkával induló egyesület már 1994-ben részt vett az akkor létező budapesti Art Expón, majd a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, s ezt követően egyre rangosabb nemzetközi fórumokon állítottak ki, szinte folyamatosan Bázelben, Párizsban, Londonban, Marseille-ben, Milánóban, Frankfurtban, Göteborgban, Helsinkiben, Viborgban, Silkeborgban, Lipcsében, Prágában és másutt, nagy könyvvásárokon, és rendeztek önálló bemutatókat. Természetesen részesei a hazai képzőművészeti életnek is, és szinte csoda, hogy ma is, végső soron változatlan elevenséggel képesek működni, amikor sorrarendre azt tapasztaljuk, hogy negyedszázad működés után a művészeti egyesü-
