Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 3. szám - Kabdebó Lóránt: A létezés megelőzöttsége
60 Mindezzel pedig az Eszmélet – szerintem József Attila magára vállalt mesteré nek – Szabó Lőrincnek, a Te meg a világ kötet személyiséglátomásában kialakított, világot szemlélő módszerét feszülten átvevő, és vele egyben szembehelyezkedő módszerén még tovább is lépett. A törvénymondó módszer biztosságán felülemelkedő bartóki oximoron, a torz és ideális egybeszövésével a létezés értelmezhetőségi esélyeire rákérdező utolsó teljes verseit, az Ars poeticá t, és százada talán legnagyobb költeményét, a „Költőnk és Kora” címűt készítve elő. Minden kérdéssel és minden ráhallgatással. A megrendelő pszichoanalitikusnak igaza volt, amikor Vezér Erzsébet irodalomtörténész kezébe adta a kéziratot: ez tirátok tartozik. Az író tudatossága érződik szövege mindegyik kapcsolódásán! Tudja, mit, miért ír le. Mivel, mit kérdez. A teremtés pillanatának átélését módszerül emelve. Mestere pedig, túlélve őt, a Tücsökzene építményében – József Attila „sza bad ötleteit” nem is ismerhetve – rátalál József Attila kései módszerére, beleírva azt spirituális személyiséglátomása, Az elképzelt halál című fejezetébe. Mintha ezzel a „szabad ötletek” szövegének a keletkezését gondolná át: „Furcsa ez. De, hogy a Mindenség is csak egy költő Agya, úgylátszik, igaz. ––”. Elkapva mindketten a létezés előtti pillanatot, amelyből – olvasóik – rátekinthetünk a létezés narratívájára. „Furcsa ez” – ebben az összevetésben kap számomra hangsúlyt a Szabó Lőrinc-i minősítés. Talán ebben találom meg a „Szabad-ötletek” műfaját és magyarázatát? És Gaál József módszere? Tőle megkérdezhettem. Egyetlen szóval válaszolt: feszültség. A már az ősemberben is létező feszültség. Nyomatai ebben a kötetben számomra a méhen belüli alakulás látleleteire emlékeztetnek. Felfedezi, átéliátérzi, hogy az ember magzat korában is képes magába foglalni az emberlét minden rezdülését. Eddigi pályáján az emberré válás történetét gondolta át. A teremtett előtti pillanatból tekintve a teremtett, önmagára kérdező lény feszültséggel teli létezésére kérdezett rá. Az akár már az ősemberben szörnyülködő feszültségeket átérezve. Mint egyik korábbi szövegemben mindezt már megláttam. Idézzek ide most ebből! Az idő múlásával az ember sokáig ragaszkodik ifjúsága mestereihez, a korábban megismert művekhez, alkotó személyiségekhez. Azután, ha szerencsésen túlélheti korát, magára maradtan újra szétnéz, és újabb korok művészei között keresi az érdeklődéséhez társítható újabb nagyokat. Így vagyok én a festőkkelszobrászokkal. Atyai barátaim, kortársaim egyre többen csak műveikkel elérhetők már itt a földön számomra. Szerencsére a felnövő újabb nemzedékek is segítenek ebben az újabb szétnézésben. Így találtam rá a létezés csodájába révedő művészre, Gaál Józsefre közös tanítványunk, az oly igen tehetséges és szorgalmas festőlány, Tóth Angelika segítségével. Csodálattal vettem birtokomba ezt az új jelenséget, és örülök, hogy kortársa lehetek. Szinte együtt gondolkodunk. Amit én Szabó Lőrinc poétikájának megfejtése során felfedek magamban, azt találom az ő világviszonylatban is egyedülálló művészetének problematikájaként. Este fejeztem be Szabó Noémi róla írott monográfiájának olvasását és a Gaál József munkásságát bemutató könyv reprodukcióinak szemlélését. És most hajnal van. Nem tudtam aludni. Úgy jártam, mint a gyermek, akinek jó szülei esti mese
