Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 12. szám - Mészáros Tibor: Van-e két Márai Sándor? Egy átlagosnak induló év a bírálatok középpontjában
102 7. Márai tényleg átment a jobboldalra? Márai pályája során több alkalommal vállalt később magyarázatra szoruló szerepet, az ellene felhozott, különböző oldalról származó vádak leggyakrabban ezekhez kapcsolódtak. Az első ezek sorában a kommunista sajtóban való 1919-es szereplése, a következő most vázlatosan bemutatott, a hatalomhoz közelítő, azt támogatni látszó 1938–1942 közötti írásai, gesztusai, és a harmadik lesz e sorban néhány antiszemitának bélyegzett gondolata, amelyet elsősorban Napló iban vélnek felfedezni. Mindezek nem elhanyagolhatók, a portrét strukturálják, de azt mégsem változtatják meg döntően. Aki ezen preferenciák szerint elemzi a tényeket, egyoldalú szemlélet áldozata lesz (és azzá tesz), vagy meghatározott (általában politikai irányú) céllal jegyzi le sorait. A felsoroltak olyan események, vonások, amelyek joggal vonják kétségbe a feddhetetlen író portréját és a teljesen egyenes vonalú pálya létét (az elfo gult elemzők számára főképp a „kivételes” tények lényegesek az író pályáján),48 de nem is ezek adják életrajza, életműve gerincét. Mindez azt is jól példázza, hogy az íróval szemben a legtöbbször politikai, illetve személyes indíttatású vádak és sérelmek merültek fel. Sokak számára lehetett irritáló az arisztokrata, elitista, elzárkózó, önmaga igazát előtérbe állító és azt egyetlen lehetőségként megjelenítő író, de mindezek már irodalomtörténeten kívüli szempontok. Tény, hogy Márai erősen vitatott személyiség abban az értelemben, hogy erősen megosztja az emberek véleményét, és az ebből következő „széttartás”, ahogyan egykor, ma is él „hívei és ellenfelei” között. Mindezeket az író életének és életműve részének kell tekintenünk, de összességében az oeuvre legfontosabb sarokpontjai továbbra is meghatározóak maradnak, mert az alapérté kekben Márai semmiféle engedményt nem tett senkinek, legkevésbé önmagának: a fentebb villanásszerűen bemutatott írások és viszonyulások a kivételek. Mintegy önértékelés szerűen maga is beszélt erről a már idézett Egyedül Vagyunk-nyilatkozat befejező soraiban: „Bizonyos, hogy életem és munkásságom során sokban tévedtem én is, bizonyos az is, hogy életem hátralevő szakában sem leszek csalhatatlan. De életem munkájának egésze nem volt más, mint nyilvános és az igazság megismerésének szüntelen, néha reménytelen kísérlete. Ez az igazság, melynek megítélését minden olyan felelős érzésű magyar emberre bízom, akinek ítélkezési képességét a világnézeti harcok szenvedélyessége még nem vakította el teljesen.”49 A tények mellett tehát interpretálás kérdése is volt az író lapváltásának megítélése, az viszont kétségtelen, ha publikációs „helyszíneit” egymás mellé sorakoztatjuk, egyik oldalon A Toll, az Ujság, a másik oldalon az Új Idők, a Pesti Hírlap kívánkozik az élre, azaz megint csak a politikai preferenciák kerülnek előtérbe. Pedig érdemes lenne legalább megfontolni lapváltását illetően annak esetleges kényszer voltát is felesége védelmében. (Az sem kizárható, hogy 1942-es, az Egyedül Vagyunk ban megjelent nyilatkozata mögött is ez bújik meg.) Látnokok vagy előítélettel közelítők, akik már 1936-ban jobboldalistának nevezték őt? Lehet ennyi írás alapján, megelőlegezve, jogos ez a megnevezés? Két Márai Sándor ez, vagy egy buktatókat is tartalmazó emberi-írói pálya? Mi a szerepe mindebben az utókor (politikai, hagyományon alapuló vagy személyes) előítéleteinek? Kérdéseinkre válaszokat kereshetünk és találhatunk, de a kettősség érzése nem múlik el maradéktalanul, és meg kell küzdenünk előfeltevéseink téves irányba terelő erejével is. 48 Szomorúan egybehangzó példája ennek az író antiszemitizmusát bemutató két elemzés Révész Sándor és Beke Albert tollából – ugyanabból az alapanyagból dolgozva „bal-”, illetve „jobboldali” eredményre jutottak. 49 Az Akadémia és Európa nagy világnézeti harca, Egyedül Vagyunk, 1942. jún. 5., 5.
