Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 12. szám - Nagy T. Katalin: Tájzene – Rahmanyinov és Lévay
103 Nagy T. Katalin Tájzene – Rahmanyinov és Lévay A vizuális művészet és a zeneművészet közötti egymásra ható kapcsolat talán azon is alapszik, hogy a két művészeti ág hasonló, sőt azonos fogalmakkal írható körül; olyanokkal, mint forma, egyensúly, harmónia vagy disszonancia. E kapcsolatot vizsgálva elsőként Vaszilij Kandinszkij juthat az eszünkbe, aki 1912-ben megjelent könyvében1 behatóan foglalkozott a témával. Azt tartotta, hogy a vizuális művészet voltaképpen „megfagyott zene”. A nézőket és a hallgatóságot hasonló impulzusok érik, és mindkettő egyfajta belső rezonanciát idéz elő a befogadóban. Az orosz festő összefüggést látott a hangnemek és a színek között; a fekete például az abszolút csendet jelentette, a vörös anyagtalan és nyugtalan, tüzes szín, hasonlít a hegedű hangjának világosabb tónusaira . Festményeinek a „kompozíció” vagy „improvizáció” címet adta, hogy ezzel is hangsúlyozza képei zenéhez való kötődését. A 20–21. század művészetében a két művészeti ág közötti kapocs még szoro sabbá vált, a művészek különféle átjárókat építettek a zene és a vizuális művé szet közé . Ez az összefonódás talán az összművészeti törekvésekben mani fesztálódott a legerőteljesebben. A magyar művészek között is sokan voltak/ vannak, akik számára nagy jelentőséggel bírt a zenei kötődés, a zenei indíttatás. Hogy csak néhány nevet említsek; a festők közül Bálint Endre, Nádler István, Kopasz Tamás vagy Keserü Károly , illetve a szobrászok közül Kigyós Sándor vagy Turcsány Villő. Lévay Jenő is közéjük tartozik, hiszen ő is gyakran merít zenei élményeiből, sőt többször dolgozott már együtt zenészekkel. Ilyen művészi együttműködés eredménye volt a Dobajgó ceruzák című multimediális előadás, mely ben egyszerre volt hallható egy zenei improvizáció és látható egy improvizatív rajzolás folyamata, a kettő egymást inspirálta egy különleges szituációnak köszönhetően.2 Lévay legújabb munkájában ismét főszerepet kapott a zene. A Kiterjesztett pillanatok – Rahmanyinov a Zemplénben című tájképsorozatot a z Egri–Petris Duó 3 zongorajátéka ihlette. A ciklus két éven keresztül készült, hogy végül egy virtu-1 Über das Geistige in der Kunst: Insbesondere in der Malerei, München: R. Piper & Co., Verlag, 1912. 2 Dobajgó ceruzák, Ittzés Gergely fuvolaművésszel közös előadás első verziója 1997-ben a pécsi Alapzaj fesztiválon volt hallható és látható; a Berlini bemutató itt elérhető: https://www.youtube.com/ watch?v=iOSCfOtNWeU 3 Egri Mónika és Pertis Attila, Liszt-díjas zongoraművészek.
