Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 12. szám - Mészáros Tibor: Van-e két Márai Sándor? Egy átlagosnak induló év a bírálatok középpontjában
99 szemében. Éppen ezért figyelmet érdemlő tény, hogy a cenzúra őt sem kímélte: a „hivatalosabb” Márai több írását is betiltották. Erre a sorsra jutott Jónás című elmélkedése Babits művéről (utóbb az Ihlet és nemzedék ben jelent meg), 30 de Franciaország német megszállá sakor írt cikke is, amelyet 1945-ben közöltek elsőként.31 Kemény Simon azt írta naplójában 1943. július 31-i dátummal, hogy az író „utolsó három cikkét a cenzúra nem engedélyezte”, 32 tehát további, hasonló sorsú írásai is lehettek. (Például a Cselédek című írás csak kefelevo natban maradt fenn, nem jelent meg lapjában, talán „túlzott” empátiája miatt.33 ) Van-e két Márai Sándor? – tette fel a kérdést az Egyedül Vagyunk című szélső jobboldali folyóirat, szembesíteni akarván az írót 1919-es cikkei kapcsán.34 Ha az 1936-os lapváltásra vonatkoztatjuk a kérdést, több tanulsággal szolgálhat. Említettem, Márai korábban sok nyílt levelet, petíciót írt alá, és bár ekkor sem adta minden beadványhoz a nevét, más hozzáállást, portrét vázol fel a harmincas évek első fele, mint a Pesti Hírlap 1944-ig tartó időszaka. Az 1943-as Együttes vallomás aláírása szinte az egyetlen kivétel, amely azt is eredményezte, hogy inkább az volt feltűnő, hol nem szerepel az aláírása. Ilyen például 1938-ban az első zsidótörvény kapcsán írók, művészek által megfogalmazott kiáltvány, amely a magyar kultúrtörténetre, 1848-ra vagy a hit- és gondolatszabadságra hivatkozva fejezte ki prófétai tiltakozását. Az aláírók között arisztokraták (Apponyi György gróf, Széchenyi György gróf), írók (Berda József, Móricz Zsigmond, Zilahy Lajos), politikusok (Szakasits Árpád), zeneszerzők (Bartók Béla, Kodály Zoltán) és képzőművészek (Csók István, Kernstok Károly) egyaránt szerepeltek – Márai neve azonban nincs ott. A felületes, nemegyszer előítéletes bírálók ezt (is) az író antiszemitizmusának tulajdoníthatják. A való di okok között lehetett, hogy „»csak tiszta árják« írhatták alá a memorandumot, mellettük olyanok, akiknek köztudottan nem volt »nem árja« kapcsolatuk”.35 Persze más lehetséges út is volt a protestálásra. Babits Mihály tíz nappal ezután humanista, harcos hangú cikket írt: „A jövő bizonnyal sötét és kétséges. Ha csak rá is gondolok erre, tele vagyok ijedt kérdésekkel, amikre nem tudok felelni. Hogyan állunk meg, Európa nagy válságaiban, megszegényedett szellemmel s megingott elvekkel?”36 Az is igaz, hogy Márai korábbi cikkei frissebb hangúak, közelebb érezte magához az élet apró és nagyobb csodáit, érdekességeit és botrányait. A Pesti Hírlap időszakában többször fordult a múlt felé, egyre erősebben érződött művein a dekadencia, de ezt nem lehet függetlennek tekinteni korának, az ő életét is meghatározó történelmi eseményeitől és az író belső változásaitól, valamint az Örley István által emlegetett klasszicizálódó stílusától sem. Önmegszólító módon figyelmeztetve magát, és e korszakra rímelve írta Angyalkert című cikkében: „vigyáznom kell, mert kedvem és hajlamom szerint lassan a budai házak funerátorává fejlődöm e rovatban; legszívesebben mindegyikről külön írnék gyászbeszédet...”37 Mégsem jelenti ez azt, hogy ne okozhatna meglepetést őt bíráló olvasóinak is egy-egy írásával. Ilyen Kültelek című cikke, amelyben egy peremkerületben lévő színház munkásoknak szóló előadásáról írt: „Nem igaz, hogy a munkás, a paraszt nem »érett« a magas, az igazi művészetre. Legalább olyan érett, mint a középosztály, mely a Belváros színházaiban és 30 Márai Sándor, Ihlet és nemzedék, Bp., Révai, 1946, 219–222. 31 Márai Sándor, Franciák, Új Idők, 1945. nov. 3., 357–358. 32 Kemény Simon, Napló 1942–1944, szerk. Kovács Béla, Papp Anna, Bp., Magvető, 1987, 337. 33 Szövegközlése: Márai Sándor, Vasárnapi krónika: Cselédek, Forrás, 2016/9., 59–61. 34 [Név nélkül], Van-e két Márai Sándor?, Egyedül Vagyunk, 1942. máj. 22., 4. 35 Bodri Ferenc, Szküllák és Kharübdiszek Márai körül, 1947 február–augusztus, Tekintet, 1996/3–4, 33. 36 Babits Mihály, A tömeg és a nemzet, Pesti Napló, 1938. máj. 15., 3–4. 37 Márai Sándor, Angyalkert, Pesti Hírlap, 1937. ápr. 16., 5.
