Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 12. szám - Mészáros Tibor: Van-e két Márai Sándor? Egy átlagosnak induló év a bírálatok középpontjában
93 Mészáros Tibor Van-e két Márai Sándor? Egy átlagosnak induló év a bírálatok középpontjában 1 1. A kiemelés általában kétarcú tevékenység Miközben ráirányítjuk a figyelmet egy fontos eseményre, jelenségre, vonásra mondanivalónk érdekében, ügyelnünk kell arra, hogy ne tulajdonítsunk túlzott jelentőséget vizsgálatunk tárgyának, és értékelésünkben próbáljuk megtalálni az arányos és helyes végkövetkeztetést. Előzetes elvi megfontolásainkat nehezítheti – Márai esetében nehezíti is – az a tény, hogy különösen óvatosnak kell lennünk az olyan, sok szempontból megosz tó személyek esetében, mint ő. E munkát az is fékezheti, hogy olvasási, viszonyulási prefe renciák alakítják, hogyan ítélünk meg egy tettet; ha nem az egészhez viszonyítva értékeljük, hamis végeredményre juthatunk. Ezek/mind közül legjellegzetesebb a poli tikai preferencia, amely (egyéni vérmérséklettől függetlenül is) végső soron csak a maga haszna által megszabott eredmény elérésére törekszik, figyelmen kívül hagyva a tények diktálta valóságot. A preferenciák hétköznapibb rétege a vizsgált személyről, eseményről kialakult kép alapján von le következtetést, Márai Sándor esetében népszerűsége, elit magatartása vagy jól fizetett volta merülhet fel. Végül a személyes kapcsolatból eredő véleménynyilvánításokat említem, amelyek (a politikai viszonyuláshoz hasonlóan) tudnak szélsőségesen pozitív vagy negatív irányba tartani. Márai így lehet, így lett kommunistává a proletárdiktatúra alatti kalandja miatt 1942-ben (a Vörös Lobogó ban megjelent 16 cikk miatt) vagy jobboldalivá 1936-ban. 2. Események és kötetek Ha röviden áttekintjük az utóbb említett év eseményeit, egy, az írót tekintve szokványosnak nevezhető időrend bontakozik ki előttünk az év utolsó harmadáig. Látszólag minden különösebb törés nélkül folytatódott alkotói pályája: januárban napvilágot látott a hír, amely szerint (Kassák Lajos, József Attila, Illyés Gyula, Ortutay Gyula és Vas István társaságában) Márai Sándor is a Baumgarten-díj várományosa.2 A jutalmat az 1927-ben elhunyt Baumgarten Ferenc Ferdinánd esztéta végrendelete értelmében a „szűkölködő magyar írók gondjainak enyhítésére” hozták létre, az első díjazás 1929-ben történt, és talán az idézett, alapvető feltétel miatt nem kapta meg végül Márai, aki elismerésben és anyagiakban már ekkor sem szűkölködött. 1 Egy készülő nagyobb munka egyik fejezetének rövidített változata. 2 [Név nélkül], „Az idei Baumgarten-díj...”, Népszava, 1936. jan. 14., 4.
