Forrás, 2020 (52. évfolyam, 1-12. szám)
2020 / 12. szám - N. Horváth Béla: Az újraolvasott Illyés (A 30-as évek verseiről)
92 vers: a magyarság történetét, idegenség-, pusztulásérzetét szólaltatja meg. A szöveg többféle beszédmódot formáz, nem egyenletesen, helyenként vázlatosan. A leíró rész a magyarok életkörülményeit, azok kezdetlegességét, ideiglenes jellegét mutatja be. A korábbi, magyarságtematikájú versek archaizáló hangja folytatódik itt is, de a megszólalás kevésbé eredeti, nem tudja felidézni annak a kornak a beszédét, s a mögötte álló szerepet. S ezt a verset követi az Utóhang . Egy másik Illyés szólal meg ebben az önértelmező, a múltra visszatekintő, azzal szembe néző vallomásban. A két – beszédmódjában, a beszélő énjének szituáltságában – meglehetősen eltérő szöveg egymásmellettisége is érzékelteti azt a többszólamúságot, amelyet a 30-as évekre megformálódó érett költészet egyes darabjai reprezentálnak. Ezek egy része, egy meghatározott tematikus vonulatot követve, az Illyéskánon emblematikus szövegeihez tartozik. Másokra, egy korábbi értelmezői horizonthoz kevésbé illőkre kevesebb figyelem jutott. A fentiekben közülük kiemelt néhány vers is bizonyítja, az Illyés-versek beszélik azt a nyelvet is, amely a modernitás alapvető létélményét, a személyiség válságát, a nyelvi kimondás kételyeit szólaltatja meg. Egy teljesebb – és a mai befogadói igényekhez, szokásokhoz is jobban közelítő – Illyés-olvasatot az ilyen szövegek is alakíthatják: „Közeleg a tél felém. Tágul a láthatár, a lombok hullnak; élesedik a tág hidegtől fénye a messzi csillagoknak. Nő a világ, nő árvaságom. És nő az árvaság szívemben. Jön a szél, hogy meddő magányom, törzsem jajait elrecsegjem.” IRODALOM Halász Gábor, Az új Illyés , Nyugat, 1938. 1. sz. (Sajnos a Nyugat internetes változata nem tünteti fel az oldalszámokat, így azokra nem tudunk pontosan hivatkozni.) Illyés Gyula, Rend a romokban . Bevezető egy verseskönyv elé, Nyugat, 1937, 9. sz. Illyés Gyula, Naplójegyzetek 1929–1945 , Szépirodalmi, 1986 Izsák József, Illyés Gyula költői világképe 1920–1950 , Szépirodalmi, 1982 Kabdebó Lóránt, „Ahogy lemondok, meg úgy értlek” . Illyés Gyula és Szabó Lőrinc összecsen gő versei, Itk, 2016. 6. sz. Kulcsár Szabó Ernő, Az (ön)függőség retorikája – Az Illyés-líra kriptotextusai –, In: A költőszerep lehetőségei Közép-Európában. Szerk. N. Horváth Béla, Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola, 1995 Kulin Borbála, Etikum és esztétikum kapcsolata Illyés Gyula életművében , MMA-MMKIL’Harmattan, 2017 Takács Miklós, A transzcendencia-immaneia oppozíció felbomlása a Rend a romokban című kötet Meditáció-ciklusában, In: Csak az igazat. Tanulmányok Illyés Gyula születésének cente náriumán. Szerk. Görömbei András, Kortárs K., 2003 Tamás Attila, Illyés Gyula . Akadémiai, 1989, 37.
